Bezárkózva?

A link

Sziasztok!

Itt hagyom az állandó linkjét a blog új oldalának, hogy odataláljatok! Remélem sokan írtok komit és tetszenek az új részek.

Ha valaki esetleg nem akar ott komizni az ide is írhat :D Csak írja meg melyik részhez ír:) Tényleg remélem, hogy tetszenek!!!! Várok mindenkit szívesen :)

(Bármelyik tagra kattintva az új oldalon vagy:P )

Új :)

Hali! Megint kész az új rész és eléggé... nos, hogy is mondjam... Azt hiszem tetszeni fog XD Na mind1 a lényeg, hogy nézzetek be mert csak egy komit kaptam :( nagyon szomi vagyok ám!!!! Szóval kérlek írjatok komit!!!

És nem mindig fogok itt szólni, hogy új rész!!!

( kattintsatok a képre és ott is vagytok)

Új rész :)

Hali!

Az új kinézetű blogomra már is feltettem a legújabb részt! Mindenki tud komizni, szóval szeretném ha kapnék egy pár szót :) Nagyon köszönöm!!!!

Költözés!!!

Sziasztok!

Nem tudom miért de úgy éreztem, hogy nagyban feldobná a blogot ha más lenne a dizi. Így elköltöztem, de ne aggódjatok, ugyanúgy írni fogom a részeket mint eddig csak nem itt :)

Remélem nem baj! Ha nem tetszik akkor csak szóljatok és nem így lesz!! Bár nekem nagyon tetszik amit kreáltam :D

Nektek????

13. Rész: " És mikor akarod kidobni a szerencsétlent?"

Miával majdnem fellöktük Fekát az ajtóban mire ő elkapta a könyökünket, hogy kicsit lelassítson minket.

- Hé, hé! Nyugi! Mielőtt még elestek...

- Oké... - mondtuk megint egyszerre. Feka csak mosolyogva csóválta a fejét miközben mi a színpad felé lépdeltünk. Mikor odaértünk egy ismeretlen ember is állt ott. Gondoltam biztos SzabóZé...

- Ő... Feka... - torpantunk meg Miával.

- Igen? - állt meg ő is és fordult meg.

- Biztos, hogy nem fogunk zavarni? - mutattam a menedzserre aki éppen Tomival beszélgetett.

- Ugyan, dehogy! Úgy is meg kéne vele ismerkedni... - terült el az arcán egy baromi széles mosoly. Tudjátok, az a szokásos Fekavigyor...

- Miért is? - kérdezte Mia.

- Van egy olyan sejtésem, hogy sokéig fogtok a zenekar körül lebzselni... - vigyorgott még mindig majd intett a fejével, hogy menjünk. Nekem kicsit gyomorgörcsöm lett attól amit mondott. De nagyon hízelgőnek találtam, hogy úgy gondolja sokáig leszünk itt.

Mia belém karolt, így magamhoz tértem és így indultunk el a többiek felé. Mián is lehetett érezni, hogy valamennyire izgul, de közel sem annyira mint én...

- Á értem... - helyeselt SzabóZé arra amit Tomi mondott, de azt még nem hallottam. - És mikor akarod kidobni a szerencsétlent? - na erre megtorpantam. Éreztem, hogy Mia is ijedten figyeli a reakcióm és, hogy Feka is. Az arcom megnyúlt a lábam remegett, a mellkasomban éles fájdalmat éreztem, és a falak mozogni kezdtek. A könnyek kifolytak a szememből és nem bírtam megmozdulni.

Tomi megfordult és mikor meglátott az arca az én arcomat tükrözte. Éppen megszólalt volna mikor magamhoz tértem és elkezdtem futni. Rohantam és a kijáratot kezdtem keresni de sehol sem találtam. Össze vissza bolyongtam míg végül feladtam... Egy eldugott helyen összeestem is utat engedtem a fájdalomnak.

Mégis miért kellett elhitetnie velem, hogy akar valamit? Miért kellett egyáltalán engednem, hogy reménykedjek? Miért hittem el, hogy egy olyan férfi mint Tomi akarhat tőlem - egy semmirekellő, átlagos lánytól - bármit is? Hiszen ez lehetetlen én pedig elhittem... És persze jót röhög rajtam, hogy elhittem, és már azt várta mikor dobhat ki...

- Lisa! - hallottam a kiabálást, de nem akartam válaszolni.

- Lisa! - ez most Mia volt de tudtam, hogy Tomi biztos vele van és nem akartam látni.

- Lisa, kérlek! Félre érted! - kiabált Tomi. A szívem még jobban fájt és hangosan felzokogtam.

- Arra... - mondta Mia. - Tomi te maradj itt! - mondta már egészen közelről. Hogy volt képes Mia összeállni ezzel? Miért nem velem foglalkozik? Miért nem üvöltözik vele amiért átvágott??

- Lisa... - ült le mellém az ikertestvérem.

- Hagyj! - húztam el a vállam mikor megfogta.

- De Tomi tényleg nem úgy értette...

- Ezt, hogy lehet máshogy érteni?? - akadtam ki.

- Hagyd, hogy elmagyarázza! - ajánlotta Mia.

- De Mia! Miért kellett megbíznom benne? miért kellett hagynom, hogy reménykedjek abban, hogy lehet köztem és közte bármi? Ez csak hülyelány gyerekes álma amiről azt hitte valóra válhat! - zokogtam. A térdemre hajtottam a fejem és éreztem ahogy a hátam vonaglik a feltörő hangoktól és könnyektől.

Fél füllel felfogtam, hogy Tominak kiabálnak, hogy menjen a színpad mögé mert alig tíz perc és kezdenek. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem áll fent a veszélye, hogy egyszer csak leül mellém és elkezdi mondani a hazugságait.

- Lisa! Kérlek, nyugodj meg! Tomi a régi gitárjáról beszélt! Hallod? Nem téged akart kidobni hanem a gitárját! - mondta Mia én meg hitetlenül emeltem fel a fejem és tág szemekkel bámultam rá.

- Hogy mi? - nagyon halkan kérdeztem.

- Jól hallottad! Új gitárt akar venni és a régi annyira totálkáros lett a Bravo OTTON, hogy ki akarja dobni! - mondta Mia én meg a megdöbbenéstől abbahagytam a sírást.

- De, de... de... - dadogtam ő meg elmosolyodott és megsimogatta az arcom.

- Azt hiszem beszélhetnél vele, mielőtt totálkáros lesz a koncert!

- De, ez biztos? - csodálkoztam még mindig és letöröltem a könnyeimet.

- Igen! Hidd el! Te nem láttad a képét mikor elrohantál... - mondta és felállt és engem is  magával húzott. A tömeg már bent volt és a srácokat követelték.

Az előző fájdalom ami úrrá lett rajtam el is múlt, és helyette nagyon izgultam. Tomi szájából akartam hallani, hogy mi volt ez az egész. Miával besiettünk a fiúk öltözőjébe de már csak Miki volt bent.

- Lisa, jól vagy? - jött oda mint meglátott.

- Igen, Tomi? - néztem rá.-

- Már kimentek, és nekem is sietnem kell... - mondta de láttam rajta, hogy most inkább magyarázkodna.

- Mondd meg neki, hogy itt vagyok és amint végeztetek, megbeszéljük... - mondtam és megint újra sírni kezdtem. Ez a dolog amit  félreértettem, könnyen lehetett volna nem félreértés is, és ez elszomorított.

- Megmondom! - mosolyodott el és kisietett. Felsóhajtottam és leültem az egyik székbe. Mia is követett és a vállam simogatta.

- Több vagy neki egy rajongónál és barátnál, ezt te is tudod... - mondta.

- Bár tudnám, hogy mit érez... - sóhajtottam. - Nem tudom, hogy ami köztünk van az micsoda... Nem tudom, hogy a barátnője vagyok - e vagy még csak az ismerkedős, randis fázisban vagyunk-e... Netán csak kísérletezik-e velem... - mondtam és még szomorúbb lettem.

- Te mit szeretnél? - kérdezte Mia.

- Szerinted? Tudod jól, hogy már akkor is sokat jelentett mikor nem ismertem. És most, hogy tudom milyen ember, beleszerettem... - mondtam komolyan. Miával bármit meg lehetett beszélni.

- Értem! - mosolyodott el. - De hiába is tiltakozol az ellen amit mondtam... Szerintem Tomi is többet érez tetszésnél... Nem azt mondom, hogy halálosan szerelmes de azért meg van rá a sansz, hogy szeret... - a szívem heves dobogásba kezdett.

- Azt mondod? - néztem rá nagy szemekkel.

- Igen... Csak szerintem... Óvatos... Amin nem csodálkozok, mert ugye ha a dalszövegekből indulunk ki, tudjuk milyen a szerelmi élete... - mondta nekem meg azonnal a Más ölel át ugrott be. Miának igaza volt... Tomi óvatosan akart közelíteni bármit is érzett. Türelmesnek kellett lennem és kivárnom, hogy Tomi bízzon bennem...  És nekem is jobban kell ezek után bíznom benne. Nem szabad hagynom, hogy a hülye önbizalomhiányom miatt otthagyjam mikor csak fél mondatokat hallok.

- Nem megyünk ki nézni őket? - kérdezte Mia.

- Mehetünk! - mosolyogtam és elindultunk. SzabóZé már a kordon és a színpad között volt és intett, hogy nyugodtan menjünk oda. Így is tettünk és én azonnal Tomira szegeztem a tekintetem... Először nem vett észre mert a közönséget figyelte. Annyira jó volt hallani a hangját, ahogy a dob és a gitár a mellkasomban dübörgött...

Aztán végre észrevett én pedig azonnal elmosolyodtam. Kicsit kínosnak éreztem a kiborulásom így lehajtottam a fejem. De mikor Mia oldalba vágott megint felnéztem és láttam, hogy Tomi mosolyog. A szívem hatalmasat dobbant és a mosolyom még szélesebb lett.  Abban a pillanatban tudtam, hogy minden rendben lesz, abban a pillanatban mindent láttam a szemeiben és tudtam, hogy boldog leszek...

Aztán a szám véget ért és Tomi még mindig engem nézett, a tömeg őrjöngött de olyan volt mintha egy másik szobában történne, mert ahogy Tomival összekapcsolódott a tekintetünk, minden más megszűnt a világban.

Éreztem, hogy az arcomnak melege lesz a nézéstől de nem voltam képes elnézni. Olvastam Tomi szemeiben, tudtam, hogy mit érez és, hogy mire gondol... Tudtam, hogy tudja, hogy értem, hogy miért teszi... Tudta, hogy érteni fogom amit közölni akar ebben a másodpercben de hangosan nem teheti mert túl sokat hallanák...

Hihetetlen, hogy az egész alig egy másodperc alatt zajlott le. Egy rövid pillanat ami olyan tökéletes volt, hogy akár az örökkévalóságig tarthatott volna, én nem vettem volna észre...

******************************************************************

Sziasztok!

Nagyon- nagyon köszönöm a komikat!!! *.* Boldog vagyok! Remélem ez a rész is tetszeni fog...

Petra, Roxy97, Sandy, Tubica, Ninci, AFCVivikee

12. Rész: Ölelés

A buszozás kész kínszenvedés volt azzal a tudattal, hogy Tomi hamarosan megint a karjaiban fog tartani. Minden egyes testrészem üvöltött érte és legszívesebben már most a karjaiba bújtam volna. De nem tehettem. Nem akartam, hogy tudjanak arról, hogy van valami köztünk.

Ez az egész is olyan hihetetlen volt... Mármint, hogy Tomi és köztem volt valami. Mert, hogy ez határozottan valami volt. Még ha nem is volt komoly és nem is jártunk, de akkor is. Vagy jártunk? Ez most tulajdonképpen a randizós fázis vagy mi? Össze voltam zavarodva.

- Gyertek leszállunk! - mondta Tomi és felállt. Mi is követtük Miával akinek fülig ért a szája. Egész úton csendben volt és csak vigyorgott mint a vadalma. Reméltem, hogy azért mikor meglátja Petit nem fog így reagálni.

Bementünk a koncert helyszínére, és ott is hátra ahol a fiúk már nagyban készülődtek. Feka éppen egy nadrágot rángatott magára én pedig kicsit zavarba jöttem. El is fordultam amin Tomi csak mosolygott.

- Visszanézhetsz! Ruhában van! - nevetett még mindig. Én visszafordultam és a többiekre mosolyogtam.

- Sziasztok! - mondtam mire rám néztek.

- Hali! - jött oda Miki és megölelt. Elmosolyodtam.

- Bemutatom a nővéremet, Miát! - mondtam és jelentőségteljesen Petire néztem aki már rég nem engem bámult.

- Sziasztok! - mosolygott Mia és ő is Petit nézte. Ezen csak elmosolyodtam.

- Mi mindjárt jövök! - mondta gyorsan Tomi és nem értettem kiről beszél, de aztán éreztem, hogy az ujjai összefonódnak az enyémekkel.

- Menjetek csak! - nevetett Feka. Hát persze, hogy már mindenki tudott arról, hogy mi történt tegnap.

Tomi kihúzott a szobából és a színpad mögött találtam magam. Eltátottam a szám, hiszen még soha nem jártam ilyen helyen.

- Felmehetek? - néztem boci szemekkel. Tomi csak elmosolyodott és megsimogatta a kezem amelyiket fogta.

- Egy pillanat! - mondta alig hallhatóan és közelebb húzott és megölelt. Megborzongtam és könnyűnek éreztem magam. Olyan volt mintha a testem kiürülne és csak a szívem lenne az egyetlen szervem.

Hangosan dörömbölt pedig soha nem éreztem magam nagyobb biztonságban mint a karjaiban. Átöleltem a derekát és a nyakába fúrtam az arcom. Most már tudta, hogy ez nekem milyen jó és én is, hogy neki is milyen jó. Olyan tökéletes volt ez a pillanat... olyan gyönyörű.

- Annyira jó, hogy itt vagy! - mondta halkan. Tudtam, hogy ezt egy fiúnak nehéz lehet beismerni ezért is mosolyodtam el.

És persze azért mert a szívem még hangosabban dörömbölt és elöntött a melegség a szavaitól. Az ölelése még szorosabb lett mitől a melegség forróságba torkollott és én is jobban magamhoz szorítottam.

- Nekem is, hogy te itt vagy. - mondtam nagy- nagyon halkan. A boldogságtól nehezen tudtam volna hangosabban beszélni...

- Az a vers... - kezdte én meg megfeszültem és nagyot nyeltem.

- Melyik? - kérdeztem pedig pontosan tudtam, hogy melyikről beszél... Pontosabban, hogy melyik kettőről.

- Szerintem tudod! - tolt el de a keze a derekamon maradt és azt simogatta mitől megremegtem.

- Nem... - hazudtam és nagyot nyeltem. Ő persze az arcomat fürkészte amiről lerítt, hogy pontosan tudom melyik versekről van szó.

- Pedig szerintem nagyon szépek... Tehetséges vagy... - simított egy nagyobbat a derekamon.

- Na persze... - motyogtam és kicsit távolabb léptem. Ő elővette a táskájából a füzetet és kinyitotta a verseknél és hangosan olvasni kezdte.

http://my-life.blogzona.hu/archives/2010/07/27/Rimekbe_folytott_erzesek/

- Tomi! Hagyd abba! - vettem ki a kezéből a füzetet mikor elkezdte a második verset is.

- Miért? Annyira jók! Miért nem hiszed el? - kérdezte és megint a derekamra csúsztatta a kezét. A szívem már így is eléggé meg volt viselve és Tomi érintésétől ez csak rosszabb lett.

- Nem ezzel van a probléma... - mondtam halkan, lehajtott fejjel. Egy ideig így álltunk csendben, majd Tom megsimogatta az arcom. Erre muszáj volt a szemébe néznem.

- Akkor? - kérdezte és a kezét visszacsúsztatta a derekamra.

- Tényleg nem jöttél rá? - néztem rá felvont szemöldökkel ő meg először nemértően nézett rám aztán szépen lassan a helyére kerültek a dolgok. Elmosolyodott én meg lehajtottam a fejem. A következő pillanatban újra a nyakánál volt az arcom és a mellkasunk összesimult ahogy magához szorított.

- Mikor írtad? - kérdezte halkan. A  lehelete a nyakam csiklandozta amitől megint megremegtem.

- Talán két egy hónapja az elsőt... A másodikat pedig... két hete... - mondtam de nem akartam, hogy hallja így nagyon halk voltam. Totál elpirultam és még inkább a vállához bújtam.

- Te aztán tényleg tudtad, hogy milyen vagyok... - mondta és éreztem, hogy a szája hajszálnyira van a nyakamtól és, hogy elmosolyodik.

- Az ember szeme többet árul el mint amit azt legtöbben gondolják... - mondtam halkan.

- Tomi! - hallottuk meg Miki kiabálását. - Gyere! ideje neked i öltözni!

- Oké! Megyünk! - mondta és elengedett. Megfogta a kezem én pedig azt hittem, hogy Mikit egyszer megfojtom.  Olyan tökéletes volt a pillanat... olyan tökéletes...

- Ezt még folytatjuk! - súgta a fülembe mielőtt beléptünk volna a többiekhez. Megremegtem és fura borzongás futott végig a testemen.

- Ki nem hagynám... - nyögtem ki. Tomi még mindig a kezem fogta mikor bementünk az öltözőjükbe. Peti éppen a gitárját melegítette be és közben Miával beszélgetett. Ennek nagyon örültem.

- Na, meg vannak az elveszett madarak... - mondta mosolyogva Feka, a kezében a dobverővel.

- Aha... - mondta Tomi fülig érő szájjal és elengedte a kezem és a ruhájához lépett. Levette a pólóját nekem meg egy pillanatra megakadt a szemem és totál vörös lettem. Mielőtt bárki észrevehette volna elfordultam és még a szemem is eltakartam... - Nyugi Lisa! Én nem vagyok szégyenlős... - kuncogott Tomi.

- Csak, szólj ha már ruhában vagy... - mondtam és a kezem szorosan a szemem előtt tartottam. Elég nehéz volt ott tartani, hiszen mégis csak Tomi volt félmeztelen...

- Kész vagyok! - mondta és hátúrról átölelte a derekam amitől megremegtem és furán bizseregtem.

- Remek! - mondtam mire szembe fordított magával. Hozzábújtam és nem mertem a szemébe nézni. Nem akartam, hogy lássa mennyire zavarba hozott az, hogy nem volt rajta póló. Meg hát... Nem csak mi voltunk itt...

- Mindjárt kezdünk! - mondta Peti. Erre Tomi elengedett és puszit nyomott az arcomra. Ettől megzavarodtam és bizsergett a szája helye. Ők már rég eltűntek én meg csak álltam ott mint valami hülye.

Ez nem olyan, baráti köszönő puszi volt... Ez amikor már kicsit közelebb kerültél valakihez és meg akarod érinteni az arcát a száddal.

- Jesszus Lisa! - ugrott a nyakamba Mia amitől magamhoz tértem. - Peti annyira jó fej! - mondta amin elmosolyodtam.

- Igen! Tényleg az! - mondtam. - És ő is annak tart!

- Szerintem is! Folyamatosan beszélgettünk és mindig mosolygott meg a szemembe nézett... - ugrált örömében Mia.

- Nem nézitek meg a próbát? - dugta be a fejét Feka amitől Mia egy kicsit zavarba jött.

- De! - mondtuk egyszerre és már rohantunk is a színpad és kordon közé.

*******************************************************************

Sziasztok!

Tudom azt mondtam, hogy nem rakok részt amíg nem lesz 9 komi... De nagyon kedvesek voltatok és többen írtatok... Úgy látom a többiek eltűntek, ez kicsit elszomorít... :(

De azoknak akik írtak KÖSZÖNÖM!!!!!

AFCVivikee, Ninci , Roxy97, Petra,  Sandy, bee95

Szeretném ha legközelebb is meglenne a hat komi... !!! :) Előre is nagyon- nagyon köszönöm!!!

11. Rész: MSN

A nap folyamán Mia nagyon sokat beszélgetett  Petivel, engem szinte oda sem engedett, ami kicsit zavart, hiszen Tomi is fent volt.

- Na most hagy üljek én ide! - mondtam mikor meguntam.

- Undok! - mondta duzzogva és elköszönt Petitől és elült a gép elöl.

- Köszi! - mosolyogtam és odaültem. Ráírtam Tomira és reméltem, hogy nem zavarom vagy nem veszi majd tolakodásnak.

Lisa: Szia! Zavarok?

hymynameistom: Szia! Nem dehogy :)

Lisa: Akkor ok :)

hymynameistom: És mizu? Ugye már nem szédülsz meg semmi??

Lisa: Nem, már semmi bajom! :D És köszi, hogy aggódsz :$

hymynameistom: Ugyan, semmiség. Am nagyon várom az estét... :)

Lisa: Én is :$

hymynameistom: nagyon jó volt tegnap! :D  - mikor ezt olvastam a szívem még inkább megdobbant... nem mintha eddigiektől nyugodt lett volna.

Lisa: Én is, még mindig hihetetlen. De annyira jó volt :) :$

hymynameistom: tudod kicsit sajnálom, hogy Miki akkor felhívott... <sóhajtok XD >

Lisa: Nekem nem kell magyaráznod... Nagyon jól esett, hogy megöleltél - azt hiszem senkinek sem kell magyarázni mit éreztem ettől a beszélgetéstől... Meg attól, hogy Tomi még ölelt volna...

hymynameistom: Ennek örülök mert van egy tervem ellened!

Lisa: Terv? Ellenem? :O

hymynameistom: Aha :D Azt terveztem, hogy amint megint találkozunk megölellek, és, hogy ezt sokszor meg fogom tenni mert olyan jó volt... - na erre szó szerint leestem a székről. Mia nem tudta mi a bajom de elolvasta mit írt Tomi amíg én összeszedtem magam.

- Jesszus! Ez totál beléd zúgott! - éljenzett.

- Oké... Nem olyan biztos... Csak tetszem neki! - tisztáztam a dolgokat miközben visszaültem a székembe.

hymynameistom: Itt vagy?? :O

Lisa: Aha, bocs csak szokásos módon lereagáltam amit mondtál :$

- Jaj ne legyél már ennyire hülye! Szerintem szeret! - mondta egyszerűen Mia és leült az ágyra. Én csak a szemem forgattam és a gépre szegeztem a tekintetem.

hymynameistom: és milyen az a szokásos mód? :)

Lisa: Hidd el... nem akarod te azt tudni... :$

hymynameistom: Hidd el! Én mindent tudni akarok ami veled kapcsolatos... - ilyenkor annyira látni akartam az arcát. Hogy milyen képet vág...

Felsóhajtottam és gépelni kezdtem pedig nem akartam, hogy kinevessen.

Lisa: Hát... leestem a székről XD

hymynameistom: Vicces lehetett... - írta és szinte láttam magam előtt a kuncogó arcát.

Lisa: Ne nevess ki! Nem vicces!

hymynameistom: Tényleg nem, inkább aranyos! Megnéztelek volna... :D

Lisa: Na szép, kinevet  <durcis fej>

hymynameistom: Ne haragudj <boci szem> - na ezen már én nevettem. Megnéztem volna Tomit ahogy próbál meggyőzni.

Lisa: Hát... talán megbocsátok... De még gondolkodok rajta...

hymynameistom. Oké, én addig elmegyek készülni és már indulok is hozzád! :D - az órára néztem és láttam, hogy egy óra múlva öt.

Lisa: Ó, jaj... asszem majd várnod kell rám... - ismertem be.

hymynameistom: Nem baj! Rád bármikor :) de készülj fel arra, hogy az egyik versedről beszélnünk kell! - Na erre megint majdnem leszédültem a székről...

Lisa: Miért is? - persze pontosan tudtam, hogy miért és melyik versről van szó.

hymynameistom: Csak kíváncsi vagyok az okára és, hogy mikor írtad...

Lisa: Oké... Viszont most már tényleg mennem kéne mert soha nem leszek kész... És hát egy ilyen embernek tetszeni kell... - írtam. El akartam terelni a gondolatait a versről.

hymynameistom: Nekem mindenben tetszenél :) De nekem is mennem kell... Egy nagyon gyönyörű lányhoz kell mennem... - elpirultam még így is.

Lisa: köszönöm :)*.* Akkor várlak!

hymynameistom: Nincs mit és reméltem :D Akkor egy óra múlva

Lisa: Igen, szia

hymynameistom: Szia! Pusssziiiii :)

Lisa: Pux :)

Nehezemre esett de kiléptem majd kijelentkeztem. Felálltam a géptől és a szekrény elé sétáltam. fogalmam sem volt, hogy mit kellene felhúznom...

- Mia! - kiabáltam segítségért.

- Ne nézz rám! Nekem sincs ötletem, hogy én miben menjek! - mondta kétségbeesetten. Egymásra néztünk, elmosolyodtunk és egyszerre kezdtünk kiabálni.

- Ádám! - ő persze egy perc után megjelent a szobánkban.

- Jaj anyám! - sóhajtott és máris a szekrényben turkált. Rá aztán lehetett számítani. És fiú volt, így biztos, hogy olyan ruhát húzunk ami a fiúknak is tetszik...

- Köszi! - pusziltam meg az arcát mikor a kezembe nyomott egy nadrágot és egy felsőt.

- Én is! - adott puszit Mia.

- Nincs mit! De Mia? Te hova is mész? - tette csípőre a kezét.

- Lisával, koncertre! - mondta fülig érő szájjal.

- Ja! MSN-ezett AFC Petivel és mondtam, hogy jöjjön koncertre! - mosolyogtam.

- Szóval AFC Peti... - mosolyodott el a bátyám. - És AFC Tomi...

- Aha! - mondtuk egyszerre, bólogatva.

- Remek! Ha már komoly akkor azért előtte szóljatok... - vonta össze a szemöldökét. Ilyenkor annyira aranyos volt... Megpróbált felelősségteljes szülőként viselkedni.

- Úgy érted ha el akarnánk veszteni a szüzességünket? - kérdezte kuncogva Mia mire Ádám fejbe vágta. Mi csak nevettünk.

- Igen, úgy értettem!- mondta Ádám. Próbált komoly maradni de nem ment neki, elmosolyodott. Aztán kiment, mi meg felöltöztünk Miával. Átvonultunk a fürdőbe is sikeresen kisminkeltük magunkat, mire öt óra lett.

Amint nem kellett semmit sem csinálnom izgulni kezdtem. Lent a nappaliban és folyamatosan járt a lábam amit Mia igen rossz néven vett. Éppen meg akart szólalni mikor megszólalt a csengő. Egyszerre rohantunk ki és nyitottunk ajtót.

- Szia! - mondtuk megint egyszerre. Az arcunkon hatalmas mosoly.

- Sziasztok! - mosolyodott el Tomi is. Viccesek lehettünk... Két ugyanolyan csaj, kórusban, fülig érő szájjal.

- Be jössz vagy induljunk is? - kérdeztem.

- Mia is jön? - csodálkozott.

- Ő, bocsi... elfelejtettem szólni... - mentegetőztem.

- Nem baj! - mosolygott. - De menjünk mert elkésünk!

- Oké! Szia bratyó! - kiabáltunk fel Miával egyszerre. Ezen Tomi megint kuncogott. Becsuktuk az ajtót és már mentünk is a buszmegálló felé.

- És minek köszönhetjük, hogy megtisztelsz minket a koncerten? - kérdezte Tomi még mindig mosolyogva.

- Hát... kedvet kaptam... - mondta én meg a bajszom alatt mosolyogtam. Nem akartam elmondani Tominak, hogy bizony a nővéremnek megtetszett Peti.

- És minek köszönhető ez a kedv? Csak mert Peti felhívott, hogy hozzalak el téged is... - erre persze felkaptam a fejem és Miára néztem. Ő csak mosolygott és mosolygott és mosolygott.

- Igen, határozottan ennek köszönhető! - mondtam Tominak miközben a mosolygó Miára mutattam. Ő ilyenkor azt sem tudta merre megy, teljesen megfeledkezett mindenről.

- Azt hiszem Peti örülni fog... Persze ha addigra magához tér... - kuncogott Tomi és Mia szeme előtt kezdett hadonászni de semmi jelét nem adta, hogy látná.

- Magához fog, csak kell egy kis idő! - kuncogtam én is. A következő pillanatban megálltunk a buszmegállónak azon pontján ahol nem láthattak, nagyon emberek. Tomi szorosan állt mellettem, a vállunk összesimult, a testem bizsergett és elöntött a vágy mikor Tomi ujja megérintette a tenyerem. Ránéztem és ős is engem figyelt. A szeme fogva tartott de tudtam, hogy nem szabad mert meglátnak... és azt nem akartam.

- Amint nem lát senki... Betartom amit mondtam! - mondta halkan és rámosolyogtam. Még egyszer megsimogatta a kezem majd távolabb állt egy kicsit mert jött a busz.

*****************************************************************

Sziasztok!

Bocs, hogy eddig nem hoztam rész csak nem tudtam írni!!! Remélem nem haragszotok!!! :)

És nagyon köszönöm a komikat! Olyan jó, hogy nem csak három komit kaptam...

A  kövi részt csak akkor rakom fel ha legalább kapok legalább 9 komit XD Olyan rossz, hogy eltűntetek :( oké én is... és sajnálom de... de nem tetszik a sztori??? Akkor szóljatok és abbahagyom... :(

Köszönöm még1*

Sandy, Ninci, AFCVivikee, Roxy97, ClaudyaDeath

10. Rész : Otthon

Miután Tomival elbúcsúztunk fülig érő szájjal mentem be a házba. Ott persze megint lerohantak a testvéreim, de ezúttal mintha Ádám lett volna izgatottabb...

- Na! Mi volt? Megcsókolt? Bevallott mindent! Vagy semmi? Akkor sem kell elszomorodni meg semmi!!! Hallod...

- Nyugi! - emeltem fel a kezem, hogy félbeszakítsam a szóáradatát.

- Bocs... - mondta.

- Szóval... Elmentünk koncertre... Jó volt, megfogta a kezem, elmentünk a parkba, elmondta, hogy tetszem neki és, hogy szeretné ha még jobban megismerkednénk... Aztán megint hazakísért és akkor fogta a kezem meg egyszer megölelt... - mondtam és éreztem, hogy az egész arcomat beteríti a mosolyom.

- Wááááááááááá - hát ez volt Mia reakciója. Mindketten a nyakamba ugrottak és nem engedtek el. Ezen csak nevettem, és tök boldog voltam. Reméltem, hogy Tomi meg én esetleg... Á, majd kiderül.

- Jó! Oké! Felfogtam! De most hagy menjek lefürdeni mert holnapra nem akarok kimerült lenni! - mondtam jelentőségteljesen.

- Csak nem? - jött utánam Ádám.

- De! Elhívott a koncertjükre és akkor ha nem lesz fáradt lehet, utána elmegyünk valamerre... - vontam vállat de a szám fülig ért.

Újabb sikítás. Újabb nyakamba ugrás. Elég vicces volt.

*** *** *** ***

Tomi elvarázsolva sétált hazafele. Igazából ő maga sem értette, hogy hogyan tetszhet neki egy lány, úgy, hogy alig ismeri. De valahogy Lisa tekintetében volt valami olyan, ami elárulta, hogy milyen lány. És tetszett neki. Ahogy a viselkedése is.

Annyira édes mikor magyaráz...

- Igen? - szólt bele a telefonjába mikor újra csörgött.

- Szia! - hallotta meg ezúttal Feka hangját.

- Most te? Az előbb Miki hívott... - mondta és kicsit idegesítette, hogy a srácok nem tudják kivárni a holnapot.

- Jó... Csak gondoltam addig hívlak amíg friss az emlék... - mondta Feka és Tomi tisztán hallotta, hogy mosolyog.

- Holnap ugyanolyan friss lenne... - mondta Tomi és egy pillanatra elkalandozott. Eszébe jutott ahogy a Hold megvilágította lány csodaszép arcát és kék szemeit... Ahogy a karjait vékony dereka köré fonhatta...

- Nem hiszem... Szóval mi volt?

- Elmondtam neki mindent... - mondta egyszerűen Tomi miközben a kulcsával babrált a ház ajtajánál.

- És? Ja ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled...

- Oké- oké... Szóval, megfogtam a kezét aztán furán viselkedett és megijedtem, hogy ő nem akar tőlem semmit, aztán elmagyaráztam, hogy nekem nagyon bejön, mire ő nem hitte el... Aztán kiderült, hogy én régóta tetszem neki mert a képeken mikor a szemembe nézett látott bennem valamit. És sétáltunk aztán megöleltem, és hazakísértem... Mondjuk majdnem elájult, aztán azt kérte, hogy ne nagyon reklámozzam ha lesz köztünk valami... - ezen Tomi elrágódott egy kicsit. Nem akarta, hogy Lisa féljen vagy valami mikor még nem is kerültek egymáshoz, igazán közel.

- Majdnem elájult? Akkor azt hiszem ő egy titkos kapcsolat lesz... - mondta Feka.

- Hát igen... De egyszerűen őt nem akarom elveszíteni...

- Biztos, hogy nem ver át? Ne érts félre... Láttam, hogy milyen, csak hát azért tudjuk, hogy nem vagy szerencsés...

- Hát nem... De Lisa más... - a lány nevét különös hangsúllyal ejtette ki. Ki lehetett hallani a féltést, a szeretet, az óvni akarást és a csodálatot. Lisának sikerült teljesen az ujja köré csavarni a frontembert.

- Rendben. És holnap jön? - kérdezte Feka reménykedve.

- Igen, ötre megyek érte... - ült le az ágyára Tomi, majd teljesen kiterült.

- Á, király... Akkor kezelésbe vesszük...

- Ne, Feka... Nem akarom, hogy elijesszétek... Mondtam, hogy mi történt a rajongók gondolatára. Nem kell, hogy még ti is rámásszatok. - esett kétségbe Tomi.

- Nyugi! Csak beszélni fogok vele... Meg amúgy is szeretném megismerni közelebbről, ha már a banda körül fog lebzselni... Ugye?

- Hát, én szeretném... - lágyult el megint Tomi.

- Remek! Akkor holnap találkozunk. Szia!

- Igen, szia! - tették le a telefont. Tomi hulla volt és semmi kedve nem volt felkelni. Ráadásul a gondolatai is teljesen lefoglalták. Kicsit aggódott Lisa miatt, de mindennél jobban szerette volna, ha valami kialakul közöttük.

*** *** *** ***

Reggel mikor kinyitottam a szemem Mia már javában MSN-ezett valakivel, amin csodálkoztam. Nem szerette az MSN-t ... Senkivel sem.

- Mit csinálsz? - nyöszörögtem.

- O, szia! Ha nem haragszol a te címeden jelentkeztem be és Peti rám írt... Mondtam, hogy án vagyok és nem te de most beszélgetünk... - szélesen mosolygott.

- Áh, nem baj! Üdv néki... - mosolyogtam.

- Neked is... - adta át az üzenetet. Elmosolyodtam, hiszen Mia szája a fülénél is tovább ért.

- Gondolom te is jössz este a koncertre... - mondtam miközben ásítottam egy nagyot.

- Nem hiszem.

- De miért?

- Elég furán jönne ki, ha nem hív meg! - mondta kicsit elszomorodva.

- Ha nem hív meg akkor jössz velem! Mondván, hogy amíg ők a színpadon vannak én ne unatkozzak! - tettem pontot a probléma végére.

- Hát jó! - mosolyodott el. Reméltem, hogy azért valami kialakul közöttük... Legalább összebarátkozik a bandával...

****************************************************************

Sziasztok!

Bocs a lapos részért, azért remélem tetszik!

KÖSZÖNÖM a komikat!

ClaudyaDeath, Ninci, Roxy97

és légyszi nézzetek be a barátnőm blogjára és írjatok neki komit!!! Szerintem nagyon jól ír :)

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

Ezt szeretném átnyújtani!!!!

Ezt a díjat olyan bloggereknek szeretném átnyújtani akikről úgy gondolom, hogy igazi tehetségek és egyszer még sokra vihetik az életben a fantáziájukkal és a tehetségükkel!

Szabályok

1. Kirakom a szabályokat és betartom

2. A díjat elfogadom

3. tovább kell adni!!!

Szóval akiknek adom ( és annyi embernek adjátok tovább amennyinek akarjátok)

1. Ninci http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/

2. nansal. http://szerelmiharomszog.blogzona.hu/

3. Sandy http://afclovestory.blogzona.hu/

4. Eyeliner http://extasy.blogzona.hu/

5.subidubiii http://crazydiarylove.blogzona.hu/

9. Rész : Haza vezető úton...

Egy ideig csendben mentünk egymás mellett. Én már azon gondolkodtam, hogy elhúzom a kezem mert Tomi most tuti menekülni fog.

- Sajnálom ha valami olyat mondtam amivel megbántottalak... Vagy túl rámenős voltam vagy valami... - kezdtem mentegetőzni és csakugyan elhúztam a kezem.

- Megbántani? Rámenősnek lenni? - torpant meg és fordított magával szembe amitől megállt a szívverésem. - Soha senki nem mondott ilyet nekem. Egyáltalán nem bánom, hogy ezt mondtad! Kedves vagy és örülök, hogy így gondolod. Sok lánnyal találkoztam de kevés - alig kettő - volt aki tudta milyen is vagyok valójában... - nézett a szemembe. Annyira gyönyörű volt ahogy zöld szeme kicsit ezüstösen csillogott a Holdtól. Az egész arca ami a világ legkedvesebb és legszebb arca volt, a fekete haja... Úgy volt tökéletes ahogy volt...

- Köszönöm! - mondta végül halkan és a következő pillanatban a keze a derekamon volt és szorosan magához húzott. A karjai mint valami védelmező páncél zárult körém miközben az arcát a hajamba fúrta, én pedig a nyakának döntöttem a fejem.

Abban a pillanatban nem is létezett más nekem... Csak ő és én, ahogy a karjaiban tart, ahogy a szívem tombolt, ahogy érezhettem kellemes illatát.

A boldogság különös dolog volt. Nem tudod szavakkal leírni, hogy pontosan mit is érzel de kivetkőznél a bőrödből és ugrálva tapsikolnál és mosolyognál. Vagy éppen könnyeznél az örömtől miközben a szíved vadul döngeti a mellkasodat, jelezve, hogy ez a legszebb pillanat eddigi életében...

Boldog voltam Tomi karjaiban és ezt a pillanatot semmiért sem adtam volna oda... Ez csakis a miénk volt, kettőnké...

- Bocsánat... - sóhajtott szomorúan mikor megcsörrent a telefonja a One republic egyik számára. Elmosolyodtam egy pillanatra de átkoztam azt aki pont most hívja. - Igen?

- ...

- Éppen Lisával... - mondta miközben újra összekulcsolta az ujjainkat és ismét elindultunk haza. Mivel már késő volt és nem jártak a buszok gyalog kellett menni. Nem bántam.

- ...

- Nagyon király volt! De majd mesélek, ne most!

- ...

- Hát megkérdezem, és ha igen eljövök majd érte... - mondta rám nézve nekem meg megdobbant a szívem.

- ...

- Oké... De most már tényleg letenném.

- ...

- Ha - ha... Marha vicces! - mondta dorgálóan de azért mosolygott.

- ...

- Szia! - mondta azzal kinyomta és eldugta a telefont a zsebébe. - Miki volt.

- Értem... - mosolyogtam rá de nekem még mindig azon járt az agyam, hogy hova kell értem menni.

- Látni akarnak! - mosolyodott el, nekem meg kiült a döbbenet az arcomra. - Mi az? Ők is kedvelnek... Csak máshogy... - mosolygott és megsimogatta a kezem amelyiket egész úton fogott. Megborzongtam és a kellemes érzéstől le kellett hunynom a szemem.

- Mint mondtam hihetetlen... - mosolyodtam el végül. Erre csak egy széles vigyort kaptam válaszul ami megdobogtatta a szívem.

- Szóval holnap lesz koncertünk, és arra gondoltunk, hogy eljöhetnél velünk... Persze csak ha akarsz... - mondta rögtön.

- Hát... Nem is tudom... - húztam az agyát, bár nem tudtam, hogy hogyan lett hirtelen ennyi önbizalmam. Lehet, hogy ez a boldogság hatása? Vagy ha szerelmes vagy akkor nem is agyalsz ilyeneken csak jön az igazi éned?

- Naa... Légysziiii - könyörgött boci szemekkel amin elmosolyodtam.

- De csak mert ilyen aranyosan néztél! - mondtam még mindig fülig érő szájjal. Azt hiszem az első "sokkhatás" elmúlt és felülkerekedett a boldogság ami még hülyébb dolgokat vált ki belőlem mint az izgalom... Na király...

- Helyes! - mosolygott ő is. - Mi a kedvenc színed? - kérdezte hirtelen.

- Mi? - csodálkoztam hiszen ez valahogy nem illett ide.

- Hát tudod... Gondolom te nagyon sokat tudsz rólam... - kezdte és elpirultam mert tényleg így volt. - , én viszont nem - azt leszámítva, hogy kedves, vicces, szép és okos vagy - és szeretnélek megismerni! - a bókjaitól még vörösebb lettem amit nem tudott eltakarni a sötétség és Tomi és észrevette amit egy széles vigyorral adott tudtomra.

- Fekete minden rikító színnel... - válaszoltam, elterelve a gondolatait az arcom pirosságáról.

- Kedvenc együttes?

- Hát a mai napon kiderült... - mosolyogtam. - De van még... Nirvana, Depresszió, Junkies, The Grenma, Tankcsapda, Evenescenca, Avril, Nightwish... Sum41, Linkin Park, My chamical romance, Fall out boy, Him óóóó és majd el felejtettem az Anti fitness clubbot... - nevettem a végén.

- Csak ennyi? - mosolygott.

- Nem... De hirtelen soha nem jut eszembe az összes... - nevettem és ő is nevetett.

- Kedvenc kaja? - nézett rám nagy szemekkel.

- Hát... Ami azt illeti... - kezdtem mire a szemében megvillant valami érthetetlen boldogság mert tudta mit fogok mondani.

- Mond, mond kérlek! - könyörgött nevetve.

- Sajtos roló... - mosolyogtam. - Annál jobb kaja nincsen...

- Maximálisan egyet értek! - mondta komolyan. - Kedvenc állat?

- Hát... Nem is tudom, talán a tengerimalac... De sokféle állatot szeretek...

- Tengerimalac? - csodálkozott.

- Aha, annyira édesek... Régebben volt vagy öt lány malacom és iszonyat aranyosak mikor kint szaladgálnak és bejárják az egész házat... - mosolyogtam az emlékeken.

- Hát, biztos... - mondta. - Mi a hobbid?

- Imádok rajzolni de az igazi életem az írás... Ez lehet vers, novella, könyv, blog,  napló, bármi amitől jobban érzem magam... öt éve focizom, de csak egy éve komolyan... és gitározással is próbálkoztam de valahogy mindig elakadtam... - nevettem saját magamon.

- Szívesen elolvasnám amiket írsz... - nézett rám komolyan engem meg elkapott a pánik.

- Ó, hát... izé, talán egyszer...

- Nem szeretnéd, hogy lássam? - szontyolódott el.

- Nem arról van szó csak... Hát nem hiszem, hogy fel vagyok készülve egy profira... - mondtam végül de nem mertem ránézni.

- A dalszöveg teljesen más! - mondta azonnal.

- Hát... a verstől nem sokban különbözik... - mondtam.

- Nem baj... Én mindent látni akarok! - mondta fülig érő szájjal.

- De csak akkor mikor én nem vagyok ott! És csakis kizárólag te olvashatod el! Sem Feka, sem Miki, sem Peti! Csak az én engedélyemmel! - álltam meg és tartottam fel a mutatóujjam. A szemében megcsillant valami megmagyarázhatatlan boldogság, pont mint mikor engem nézett... és ez szívmelengető volt és azonnal ellágyultam.

- Természetesen, hölgyem! - hajolt meg.

- Köszönöm , Uram! - pukedliztam mosolyogva majd a táskámból elővettem a verses, novellás füzetem ami mindig nálam volt, ha egy -egy  kósza gondolatom támadt.

- Én köszönöm! - csókolt kezet. és Rájöttem, hogy már az utcánkban vagyunk.

- De nem illik nevetni vagy valami hasonló!

- Nem fogok! Egy ilyen teremtés gondolatai csakis szépek lehetnek! - bókolt megint. Nagyon nem voltam ehhez hozzászokva és teljesen zavarba hozott. Még mindig nem fogtam fel, hogy miért tart annyira tökéletesnek. Ne értsetek félre nagyon boldog voltam, csak nem értettem.

- Megjöttünk... - sóhajtottam végül és megálltam a kapunk előtt.

- Igen... Holnap hányra jöhetek érted? - megint úgy nézett...

- Nem tudom... Mikor kezdődik?

- Nyolckor, de nekünk előbb oda kéne érni hanem probléma...

- Dehogy! - mosolyogtam.

- Rendben... Akkor ötre érted jövök mert hatra oda kéne érnünk...

- Tökéletes! - mondtam és hirtelen eszembe jutott valami ami hideg zuhany ként zuhant rám és letörölte az arcomról a mosolyt.

- Jól vagy? - kérdezte ijedten. Szédültem és kicsúszni látszottak a lábaim.

- Szédülök... - nyögtem mire azonnal leültetett és a lábam köré rakta a fejem.

- Lélegezz mélyeket, Lisa! - utasított. Egy perc múlva sokkal jobban éreztem magam és foghattam volna arra, hogy nem ettem ma szinte semmit de nem ez volt az oka. - Mi a baj?

- Lehetne egy kérésem? Tudom, hogy nincs jogom hozzá de...

- Bármit... - mosolygott.

- Szeretném ha ezt az egészet nem említenéd senkinek... Petiéknek oké... De... Szóval... Tudom, hogy nem sok ami köztünk van... De tudom mire képesek a rajongók... - nyeltem nagyot.

- Lisa! - sóhajtott és azt hittem most itt a vége a boldogságnak. - Eszembe sem jutott ilyet tenni! A biztonságod és a nyugalmad fontos nekem! Mellesleg... - mosolyodott el amitől még jobban megdobbant a szívem mint a szavaitól. - , nekem igenis sok ami kettőnk között van...

- Tényleg? - néztem rá nagy szemekkel. Éreztem, hogy az arcom lángba borul de most csak azért mert olyan áthatóan nézett, hogy a tekintete simogatta az arcomat.

- Tényleg! - mondta halkan és felhúzott a földről. Biztosan tartott, hogy ne legyen semmi baj, majd újra kezet csókolt. - Köszönöm a mai napot! Holnap jövök szép hölgy! - mosolygott még mindig.

- Azt hiszem nekem van okom megköszönni kedves uram! - mondtam és nekem is fülig ért a szám a szavaitól. Az előző zavarom azonnal elmúlt attól amit mondott. Semmi kétséget nem éreztem és kezdtem végre elhinni, hogy Tomi tényleg nő ként tekint rám...

******************************************************************

Sziasztok!

Remélem tetszett ez a rész és kielégítettem a vágyaitokat mert gonosz módon fejeztem be az előzőt :)

KÖSZÖNÖM a komikat!

Sandy, Ninci,  ClaudyaDeath

8. Rész: Parkban

A koncert további részében Tomi keze végig ott pihent az enyémen. Néha rám nézett de én igyekeztem nem törődni vele. Nem értettem miért csinálja ezt velem, hiszen ha egy férfi megfogja egy lány kezét egy koncerten az legtöbb eseteben azt jelenti, hogy vonzódik hozzá, és nem csak úgy mint egy barát...

Ahogy ebbe belegondoltam különös borzongás futott át a  testemen de még mindig nem akartam elfogadni a helyzetet. Mit akarna Tomi a magamfajtától? Miért tetszenék neki? Valószínűleg csak a pillanat heve az amiért megfogta... Egy lánnyal volt és hirtelen úgy érezte, "miért ne?"

Mondjuk ez kicsit zavart... Nem is zavart hanem bántott. Tudtam, hogy ez lesz ha engedem, hogy Mia elültesse bennem a remény virágát. Tudtam, hogy koppanni fogok. Amint kimegyünk innen Tomi bocsánatot kér, hogy nem tudja miért tette és, hogy nem is akar semmit... és akkor nekem ott végem...

Megcsóváltam a fejem és igyekeztem kiverni a negatív gondolatokat, hogy csak a pillanatra koncentrálhassak. Elfojtottam egy könnycseppet és még inkább elfordultam Tomitól, hogy ne láthassa az arckifejezésem. De Tomi keze megtalálta az arcom és maga felé fordította. Csodálatos arca alig pár centire volt az enyémtől, a szeme a tekintetem kereste de én nem engedtem, hogy megtalálja. Féltem, hogy akkor meglátja a szomorúságot ami úrrá lett rajtam, és azt nem tehettem. Élveznem kellett volna a pillanatot még ha nem is tart örökké, de valahogy nem bírtam. Féltem a koppanástól, féltem, hogy Tomi bánt még ha a szívem mélyén tudtam is, hogy ő jó ember és nem tenne ilyet.

- Van valami baj? - kiabálta, hogy halljam a zenétől de még így is kihallottam a valódi aggodalmat a hangjából.

- Nem, dehogy! - hazudtam én is és el akartam húzni az arcom de nem engedte.

- Pedig nekem úgy tűnik... - mondta még mindig aggodalmasan és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Onnantól kezdve nem tudtam elszakadni azoktól a szemektől. Tele volt mondanivalóval, megmutatta Tomi lelkét ami gyönyörűbb volt minden másnál ebben az életben.

- Mindegy... - mondtam végül és kihúztam az arcom és visszafordultam a színpadhoz ahol az együttes már javában búcsúzkodott. Észre sem vettem, hogy ennyire elment az idő, és, hogy teljesen besötétedett.

- Gyere! - mondta mikor az együttes eltűnt és a kijárat felé kezdett húzni. Végig  kezem fogta, szorosan összekulcsolta az ujjainkat amitől minden porcikámban remegtem.

- Wáá... - húzódtam el egy részeg embertől aki majdnem rám esett. Tomi szorosan magához húzott, hogy megvédjen amit nem értettem. Semmit sem értettem.

Nem szólalt meg csak olyan gyorsan húzott ki a tömegből mintha valahova sietnünk kéne. Ügyesen csusszant át az emberek között engem maga mellett tartva.  Mikor a kezünk majdnem szétcsúszott akkor azt vettem észre, hogy a kezét a derekam köré fonja. Ettől megrémültem. Egy pillanatra megfeszült a testem és féltem, hiszen ilyen közel lenni hozzá... Tulajdonképpen a karjaiban tartott...

- Hova is megyünk? - tudakoltam mikor már rég elhagytuk a koncert helyét és egy park felé vitt, még mindig a karjaiban. Nem tudtam miért teszi hiszen ha közölni akarja, hogy csak hülyeség volt akkor nem kéne még a derekamat is átölelnie.

Mintha meghallotta volna a gondolataimat újra csak a kezemet fogta, persze az ujjainkat összefonta.

- Csak ide! - mosolygott rám kedvesen és leültünk egy padra. Eldugott hely volt, tele fákkal és bokrokkal, teljesen elszigetelve a külvilágtól.

- És mégis mit csinálunk itt? - kérdeztem de a hangom remegett.

- Beszélgetünk... - mondta nemes egyszerűséggel. Nagyot nyeltem mert tudtam, hogy most mi fog következni. - Mi volt a baj? Láttam, hogy volt valami és még most is... Szóval ne mond, hogy nincs...

- Probléma? Nincs semmi... probléma! - mondtam azonnal de a kezem kihúztam az övéből és lehajtottam a fejem.

- Ne haragudj, ha megbántottalak ezzel, vagy esetleg nem akartad vagy valami... - mondta és a hangja bűnbánó volt. Muszáj volt ránéznem de ő csak a cipője orrát nézte amivel a földet rugdosta.

- Megbántani? - csodálkoztam rá. - Tomi... - sóhajtottam mire rám nézett. - Nekem az a problémám, hogy ez valószínűleg neked sokkal kevesebbet jelent mint nekem... Gondolom csak a pillanat volt és ezért...

- Ez nem így van... - szakított félbe csendesen én meg éreztem, hogy a szemeim kitágulnak a meglepettségtől és, hogy az állam a földet verdesi.

- Mi?

- Nem csak a pillanat miatt fogtam meg a kezed Lisa! Tudom, hogy furcsa de... Szóval a tegnapi nap nagyon jó volt és megtetszettél... és hát, én örülnék annak ha közelebbről is megismerkednénk! - mondta és zöld szemei végig engem fürkésztek, a kezei újra megtalálták az enyémet én meg megfagyva ültem mellette és alig hittem el amit mond.

- Én is örülnék... - mondtam egy perc csönd után. Ennyi kellet ahhoz, hogy felfogjam, hogy mi is történik és sikerült elmosolyodnom. Valahogy, hihetetlennek tűnt, hogy ez most velem történt. Oké, persze még meg van rá az esély, hogy közelebbről megismer és futva fog elmenekülni... de akkor legalább megpróbáltam.

Eddig észre sem vettem, hogy Tomi visszafojtotta a levegőjét, csak mikor megkönnyebbülten felsóhajtott és ellazult a teste.

- Tényleg? - nézett rám nagy szemekkel.

- Igen... - mosolyogtam. - Miért olyan hihetetlen?

- Hát csak olyan voltál mintha... mintha zavarna...

- Ó... hát... - hajtottam le a fejem mert éreztem, hogy elpirultam. Nem is nagyon akartam befejetni a mondatot. - Inkább hagyjuk...

- Miért? Én tudni szeretném, hogy mi volt a baj! - mondta komolyan.

- Ha annyit mondok önbizalomhiány, azzal megelégszel? - kérdeztem reménykedve hiszen ha nem akkor mindent el kell neki mondanom, belevéve azt is, hogy nekem mennyire fontos, és, hogy milyen régóta álmodoztam erről.

- Hát, ami azt illeti nem... - sóhajtott nekem meg ezernyi pillangó kezdett repdesni a hasamban. - De nem kell elmondanod, ha nem akarod! Majd talán, egyszer!

- Köszönöm! - néztem rá hálásan mire csak szélesen elmosolyodott. Ilyenkor annyira édes volt, és ezt a szívem is lereagálta.

- Gyere... - állt fel és húzott fel a padról. - Hazakísérlek!

- Rendben! - mosolyogtam. Nem engedte el a kezem, hanem kézen fogva mentünk végig a sötét parkban amit csak a telihold fénye világított be. Gyönyörű volt, ahogy a végtelen kékségben ott ragyogott egy Hold ezzel látást adva nekünk, hogy csodálhassam Tomit.

Boldog voltam... Boldogabb mint eddig bármikor. Tegnap még azt hittem, hogy annál szebb dolog, hogy találkoztam velük nem történhet az életemben, mikor felhívott Tomi akkor is ezt gondoltam... És most? Most úgy voltam ezzel az egésszel, hogy reméltem, hogy nem ez lesz életem legszebb napja. az biztos, hogy azok közé fog tartozni de láttam rá egy halvány esélyt, hogy Tomi megkedveljen és esetleg több is legyen köztünk.

- Ugye tudod, hogy nagyon gyönyörű vagy... - mondta halkan. Ettől megdobbant a szívem  és izzadni kezdett a tenyerem. Rápillantottam és éreztem, hogy elpirulok. Tomi gyönyörűnek tartott? Ez most komoly?

- Kö... Köszönöm... - dadogtam zavaromban amin csak elmosolyodott.

- Tudod, mikor megláttalak, abban a pillanatban megtetszettél és mikor együtt szórakoztunk ez az érzés csak nőtt bennem. Tudom, hogy kicsit nevetségesnek hangzik hiszen két napja ismerlek... De nem tehetek róla...

- Én örülök neki... - mondtam halkan. - Kicsit hihetetlen...

- Mert, hogy? - csodálkozott.

- Tudod... - nyeltem nagyot. De ha ő is őszinte volt megérdemelte, hogy én is az legyek, még ha kínos is. - Mindig is te voltál a kedvencem a bandában. És nem azért mert te vagy a frontember, vagy mert helyes vagy. Sokkal inkább láttam benned valami, a szemedben, ahogy néztél... Valamit ami lebilincselt és úgy éreztem mintha ismernélek. Nevetséges tudom de így éreztem és mikor találkozunk akkor egyáltalán nem csalódtam. Ugyanolyan voltál / vagy mint aminek elgondoltalak és... szóval ezért volt az, hogy gy viselkedtem. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen férfi mit akarna tőlem... És hangsúlyozom, hogy most sem arra célzok, hogy híres vagy... - mondtam rá sem nézve, totál elpirulva és reménykedve, hogy nem bántom meg vagy ijesztem el.

******************************************************************

Sziasztok!

Remélem tetszik a rész... Igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle, nem tudom mennyire sikerült...

KÖSZÖNÖM a komikat! :)

ClaudyaDeath, Sandy, DaDa, Roxy97, Ninci, Cinti.:), AFCVivikee, Tina88

7. Rész : Ez most mit jelent?!

Egyenesen a szemembe nézett amitől úgy éreztem, hogy a lábaimból elmegy az erő és mentem szétfolyok a lépcsőn.

- Na én mentem! Jó szórakozást! - mondta Mia azzal felment mellettem. Titokban megfogta a kezem, ezzel jelezve, hogy szurkol. Hát  ez nem sokat segített, a szívem vadul tombolt de nem akartam... Nem akartam, hiszen ez nem randi... De nem volt mit tenni... Fontos volt nekem, hiszen Tomi a kedvenc együttesem frontembere volt...

- Mehetünk? - kérdezte még mindig mosolyogva.

- Persze, csak felhúzom a cipőm... - mondtam és leültem a cipőszekrényre. Tomi türelmesen megvárta, majd indultunk is.

- Vicces a tesód... - mondta miközben a buszmegálló felé mentünk.

- Mit csinált? - kérdeztem és kezdtem kétségbeesni, hogy Mia valamit kikotyogott neki.

- Először eljátszotta, hogy te vagy... - kuncogott Tomi. Én is elmosolyodtam.

- De megnéztem volna a képed... - mondtam.

- Hát elég nevetségesen nézhettem ki... - mosolygott ő is. A szívem jelezte, hogy ez nagyon aranyos. Hát ennyi volt... Nekem elég volt egy nap és öt perc ahhoz, hogy beleszeressek egy olyan fiúba aki mindig is fontos volt nekem mikor nem ismertem... Hát... igazán szánalmas vagyok...

- Tudod kicsit meglepett amikor hívtál... Olyan fura volt és azt hittem, hogy nem is fogsz hívni, Mondjuk reménykedtem benne, mert tökre élveztem azt a napot, meg láttam a képeket a honlapotokon és tök jók lettek, Le is mentettem őket meg minden, Szóval tökre örülök, hogy találkozhattunk meg minden, és tök jó lest a koncert. Igazából most nagyon boldog vagyok meg minden és... - folytattam volna de mikor Tomira néztem és láttam, hogy nagyon mosolyog rájöttem, hogy szófosást kaptam.

- De beszédes lettél... - mosolygott.

- Ne haragudj... Ha izgulok néha a leghülyébb dolgok jönnek rám. Igazából nem vagyok ebben beszámítható mert van, hogy meg sem mukkanok, van, hogy ritkán beszélek és inkább figyelek meg elég sokszor van az, hogy folyamatos beszédkényszerem van és nem bírom abbahagyni, Szóval ne haragudj rám mert ez egy ilyen hülye szokás és... Megint csinálom... - hajtottam le kínomban a fejem... Hihetetlen volt, hogy nem bírtam lenyelni a nyelvem.

- Nem haragszom... - mosolygott még mindig. - Én örülök, ha beszélsz... És amúgy is aranyos vagy olyankor... - mondta és az amúgy is piros fejem még vörösebb lett.

-Hát én  nem mert a leghülyébb dolgokat tudom mondani... - mondtam miközben felszálltunk a buszra.

- Amúgy miért is izgulsz? - kérdezte hirtelen miközben leültünk. Nagyot nyeltem és nem mertem ránézni.

- Hát... ő... - megint nyeltem. - Miattad... - böktem ki végül.

- Miattam? - csodálkozott.

- Igen... Hát... Tudod... Azért nem mindennapi, hogy koncertre megyek a kedvenc frontemberemmel... - pirultam el és elfordultam.

- Ez kedves... - mosolygott. - Remélem segít ha azt mondom, hogy én is izgulok... - mondta közelebb hajolva amitől a szívem megdobbant.

- Te? Miért?

- Hát nem minden nap megy koncertre egy ember a kedvenc rajongójával... - mosolygott. A szívem olyan hevesen vert mint soha és nem bírtam megálljt parancsolni... Pedig akartam.

- Ez kedves... - mondtam halkan és a lábam kezdtem fixírozni.

- Csak annyira mint amit te mondtál... - éreztem, hogy néz de én nem mertem odanézni. Az út további részében csak párszor beszéltünk de nem volt kínos. Igazából én nem mertem ránézni mikor éreztem, hogy engem figyel, de ő akárhányszor rajtakapott nem akarta elengedni a pillantásom. Ettől kellemesen bizsergett a hasam de végül mindig elfordultam. Nem akartam koppanni...

Aztán leszálltunk a megfelelő buszmegállóban és elindultunk a koncert helyszínére. Már lehetett látni a gyülekező embereket mire egymásra mosolyogtunk Tomival.

- Amúgy, hogy- hogy a többiek nem jöttek? - kérdeztem mikor bejutottunk és a tömegben kezdtünk furakodni.

- Nem nagyon akartak... De tök jó, hogy te is itt vagy... így nem vagyok egyedül.

- Én csak ugyanezt mondhatom... Tulajdonképpen tökre boldog vagyok mert ez az egész olyan király, és ne érts félre nem csak azért mert híres vagy csak egyszerűen szimpi vagy és olyan jó veled lenni meg az, hogy koncert van meg minden, Szóval ettől az egésztől jókedvem van... BOCSIIIIII! Esküszöm lenyelem a nyelvem... - szidtam magam mikor megint szófosásom lett. Elpirultam mikor rájöttem, hogy miket mondtam. Saját magamat nevetségessé tettem. De Tomi tekintete vonzott aki még mindig engem nézett.

- Nagyon kedves vagy... Én is szeretek veled lenni... - mosolygott. A szemében valami fura boldogság bujkált amitől elmosolyodtam és megdobbant a szívem.

- Tényleg bocs... - sóhajtottam.

- Mondtam, hogy aranyos van olyankor... - nevetett. - Olyan édesen artikulálsz meg hadonászol a kezeddel... - mosolygott én meg megint piros lettem. Még időben hajtottam le a fejem, hogy észrevegyem a korlátot ami jelezte, hogy nincs tovább.

- Ezt még nem mondták nekem...

- Hát én mondom... - mosolygott és mellém préselődött a tömegben ami nagyon kellemes érzés volt. Rá akartam nézni, hogy az arca mit tükröz de inkább nem tettem mert akkor elárultam volna magam. De a tömeg mindig nekem lökte és  vállunk összesimult amitől boldogabb voltam mint egész életemben.

Aztán lassan lementek az előzenekarok amik szintén jók voltak, majd elkezdődött a 30 seconds to mars koncert. Tomi és én is tomboltunk és nagyon sokszor találkozott a pillantásunk ami csak szebbé tette ezt az egészet.

Torkunk szakadtából üvöltöttük a "From yesterdayl" - t és abban a pillanatban megfeledkeztem a gátlásaimtól. ( Nem félre érteni - Candy) Nem foglalkoztam azzal, hogy ki mit gondol csak tettem ami jött. Ugrálni kezdtem és mosolyogtam. Aztán újra megálltam és éreztem ahogy Tomi rám néz.  Ránéztem és rámosolyogtam aztán újra a színpadra koncentráltam.

Még mindig éreztem ahogy Tomi válla az enyémhez simul és ez kicsit elvonta a figyelmemet.  Abbahagytam az éneklést de Tomi is. A kezünk a korláton nyugodott és arra szegeztem a pillantásom, de a szám váltott ezért felnéztem a színpadra. " The Kill" volt a soros amit szintén nagyon imádtam...

Aztán hirtelen megállt a szívem majd kétszer olyan hevesen kezdett újra életben tartani. Máshogy nem is ment volna mert kapkodni kezdtem a levegőt... Éreztem, hogy Tomi megfogta a kezem a korláton. De nem csak véletlenül... A tenyere eggyé olvadt az én kézfejemmel amitől bizseregni kezdett minden porcikám. Először a kezünkre siklott a tekintetem majd Tomira. Nem nézett rám csak mosolygott. Én is elmosolyodtam és ezt ő is láthatta mert a következő pillanatban már az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.

Kicsit megzavarodtam. Nem értettem mit akar hiszen alig ismertük egymást... Jó, persze jó volt... De nem akartam, hogy kapkodjon... Azt sem tudtam, hogy ez most mit jelent... vagy, hogy jelent -e egyáltalán valamit... Össze voltam zavarodva és nem tudtam tovább a zenére koncentrálni...

*****************************************************************

Hali!

Hát remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket... Szerintem kicsit lapos lett... na mindegy...

KÖSZÖNÖM az előző komikat! Örök hála :)

kitty94, cicus, Ninci, ClaudyaDeath, DaDa, vigyorííí,  Tina88

6. Rész: Csíra

Az egész napom azzal telt, hogy a gyomorgörcsök igyekeztem elnyomni ami nem igazán akart összejönni... A kezeim remegtek és már megint nem bírtam enni... Pedig muszáj volt ha nem akartam rosszul lenni.

- Jaj istenem... Egyél már mert Tomi karjaiban fogsz elájulni...

- Hát azt inkább kihagynám... - mondtam.

- Miért, azért vicces lenne ahogy elkapna a derekadnál... - húzta az agyam Mia.

- Ezt hagyd abba... Még csak barátok sem vagyunk! - figyelmeztettem mielőtt még túlzásokba esett volna.

- Oké... De azért az jelent valamit, hogy látni akart... - mondta komolyan.

- Igen! Azt, hogy szimpatikus voltam neki és szeretne barátkozni... - mondtam és lekényszerítettem egy falat pirítóst.

- Ha te mondod... - mosolygott. - Viszont én felmentem gépezni...

- Oké... hamarosan én is megyek... - mondtam de már nem hiszem, hogy hallotta mert hamar eltűnt.

Így egyedül maradtam a gondolataimmal és az izgalmammal... Sajnos Miának sikerült bogarat ültetni a fülembe pedig pontosan tudtam, hogy Tomi miért akar velem találkozni, és ez nem azért volt mert felfigyelt rám... mint nő... Sokkal inkább akart barátkozni, de Mia szövege elültette a remény csíráját a szívemben ami ijesztőbb volt a legjobban megcsinált horrorfilmnél is... Nem akartam reménykedni aztán csalódni... Nem akartam koppanni mikor a józan eszem pontosan tudta, hogy nincs is esélyem... Hogy is lehetne esélyem egy olyan férfinál mint Tomi? És most nem arra gondolok, hogy híres... Az hidegen hagy.. Azért imádom annyira mert olyan ember amilyen... És egy ilyen - számomra tökéletes - fiú tuti levegőnek néz... mármint nem úgy néz rám ahogy én akarnám...

- Francba... - nyögtem és az arcomat a kezembe temettem. Tudtam, hogy ez lesz... Nem lett volna szabad hagynom, hogy az érzések kibújjanak a magból és csírázni kezdjenek... Erre tessék...

- Odafagytál? - kérdezte Ádám aki éppen akkor jöhetett haza. Felemeltem a fejem és rámosolyogtam.

- Aha... Mia kikészít... - sóhajtottam.

- Miért is? - ült le velem szembe.

- Hát... Ma felhívott Tomi és találkozni akart velem... És kiderült, hogy ő is jön a koncertre... Szóval idejön értem hétre... - mondtam ő meg elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Wow... És gondolom Mia kicsit túllihegte a dolgot... - kuncogott.

- Hát igen... És a legrosszabb az egészben, hogy most reménykedem...- hajtottam le a fejem.

- Az nem baj...

- De, mert mi van ha utána még sem az van amit Mia mond?

- Semmi... Tudom, hogy csalódnál de az életben sokszor csalódik az ember... - mosolygott.

- De az olyan rossz...- ellenkeztem.

- Amúgy meg honnan veszed, hogy nincs Miának igaza?

- Jaj ne kezd te is... - ellenkeztem.

- Miért? Miért lenne olyan lehetetlen? - kérdezte és hatalmas vigyor terült el az arcán.

- Mert ő olyan... olyan... Nem is tudom, hogy miért tetszenék neki... - fejeztem be inkább így a mondatot. A bátyámnak nem szerettem áradozni még ha megértő is volt.

- Hogy te milyen hülye vagy... - mondta ezt már komolyan. Persze tátott szájjal néztem rá.

- Mert hogy?

- Mert szép vagy, csinos és vicces... Meg kedves és türelmes... Talán a legnagyobb problémás a zárkózottság, makacsság és az önbizalomhiány... - mosolygott.

- Kösz... - pirultam el.

- Nincs mit... Viszont... Hányra jön? - nézett az órára.

- Hétre... Miért? - pillantottam én is az órára. - Te jó ég! - pattantam fel mert hat órát mutatott. Azt hiszem kicsit elgondolkodtam...

- El ne ess! - kiabált utánam nevetve mikor felrohantam a lépcsőn. Persze ahogy kimondta a lábam megcsúszott a lépcsőn. Megütöttem a síp csontom és baromira fájt de nem érdekelt. Felsiettem a szobámba és azonnal kinyitottam a szekrényem ajtaját. Fogalmam sem volt, hogy mit húzzak fel... Mi kényelme de mi az amiben jól is nézek ki...

- Szerintem ez király lenne... - dugta Mia az orrom alá a fekete térgatyámat.

-  Aha! - mosolyogtam rá és elvettem.

- Az is mehet... - mosolygott.

- És melyik felső? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Nem tudom... - kezdett turkálni.

- Valami rikító kéne... - estem be én is a szekrénybe. Végül kétségbeesetten jöttem ki mert fogalmam sem volt, hogy melyik felsőmet húzzam fel. Már fél hát volt és még nem sminkeltem.

- Ez? - mutatott egy élénk türkisz színűt amin volt egy írás : Sweet Candy ( komolyan láttam ilyet XD -Szerk ) és voltak rajta muffinok meg hasonlók.

- Aha, szerintem király... - mosolygott. Gyors felöltöztem és már siettem is a fürdőbe, hogy kisminkeljem magam és kicsit rendbe tegyem a hajam.

- Itt van... - jött be fülig érő szájjal Mia.

- Már? - csodálkoztam és az órára néztem. Még volt tíz percem.

- Aha, de kint vár... Behívjam amíg kész leszel?

- Igen, kíváncsi vagyok, hogy mit hisz... Bár mondtam, hogy van egy ikertesóm... - nevettem.

- Minden esetre vicces lesz... -  nevetett és már le is ment. Én persze igyekeztem lenyugtatni a szívverésem de sajnos csak egyre gyorsabb és gyorsabb lett ahogy közelebb került az időpont, hogy le kellett mennem... Végül már nem volt mit tenni. Összepakoltam a cuccom és szépen lassan lementem a lépcsőn. Tomi és Mia nyugodtan beszélgettek én meg éreztem, hogy ég az arcom... Bár nem tudtam miért.

- Szia... - köszöntem félénken. Tomi mosolyogva nézett rám, Mia meg a háta mögött rám kacsintott.

- Szia! - mondta kedvesen.

*****************************************************************

Sziasztok!

Bocs, hogy csak most de a többi blogomra már régen írtam :) azért remélem nem baj :)

Nagyon szépen köszönöm a komikat!!!!!!

cicus, Ninci, ClaudyaDeath, Roxy97, Tubica, vigyorííí

5. Rész : Telefonhívás

Beléptem a házba és nagyokat sóhajtozva dőltem neki az becsukódó bejárati ajtónak. Mosolyogtam. Mosolyogtam és olyan boldogság járta át a testem amit azelőtt még soha nem éreztem... Boldog voltam, boldogabb mint valaha...

Találkoztam velük. Beszéltem velük... Hülyéskedtem velük, és Tomi fogta a kezem... Elkérték a számom... Tudnak a létezésemről... Tudják, hogy élek és ők az életem... Láttak... és azt mondták szeretnek... Szimpatikus voltam nekik és tartani akarják a kapcsolatot.

- Na mi volt?- szakított ki a gondolataimból Mia felém rohanó alakja és hangja.

- Hát... - kezdtem és a mosolyom még szélesebb lett. - Nagyon jó volt... Beszélgettünk, vidámparkban voltunk... Tomi elkérte a számom, mert tartani akarják velem a kapcsolatot...

-áááááááá - sikított és ugrálva tapsolni kezdett. - Istenem! - most már a nyakamba ugrott. - Istenem, istenem, istenem...

- Igen... Tudom... - mondtam és megöleltem. Úgy éreztem, hogy könnyezni kezdtem. Megtöröltem a szemem és csakugyan így volt. A megszokott reagálás volt ha ennyire boldog voltam...

- Úgy hallom jól sikerült... - kuncogott a bátyám a nappali ajtójából.

- De még milyen jól! - helyeseltem mosolyogva.

- Én viszont lefekszem mert reggel megyek dolgozni...

- Rendben! - mosolyogtunk Miával.

- Légyszi csendesen ünnepeljetek... - mondta ezt már az emeletről.

- Gyere! Mindent, azonnal el kell mesélned! - mondta Mia, megfogta a karom és rángatni kezdett az emelet felé. - Szóval! - huppant le az ágyra.

- Szóval? - ültem le még mindig mosolyogva.

- Csak Tomi kérte el a számod?

- Igen, de gondolom majd odaadja a többieknek... - mondtam.

- Ja... És milyenek?

- Hát... Nagyon kedvesek... De tényleg... Igazi jó barátok lennének és megértőek meg minden. Viccesek és... olyanok mint a nagy gyerekek... - nevettem.

- Tomi?

- Tomi... - kezdtem és eszembe jutott mikor nem akarta elengedni a kezem, meg mikor megpörgetett. - Tomiban nem csalódtam... - hajtottam le a fejem.

- Ez azt jelenti, hogy olyan mint aminek hitted és, hogy most tetszik? - szegezte nekem a kérdést Mia.

- Olyan... De nem fogok egy találkozó után olyat állítani, hogy tetszik... Fontos nekem... Olyan fontos mint volt... De találkoztam vele és ha barátok leszünk akkor én leszek a világ legboldogabb embere...

- Ha lúd legyen kövér! - mondta szigorúan.

- Ugyan Mia... Mégis mit kezdene egy olyan csajjal mint én?

- Lüke! - vágott fejbe. - Ha tetszel neki akkor teszel... És szerintem ha még találkoztok bármi kialakulhat...

- Majd meglátjuk, hogy hív-e ... - mondtam.

- Biztos fog ha azt mondta! - mosolygott. - De áhmos vahok... - ásított bele a mondanivalójába.

- Én is... - ásítottam. - Feküdjünk le... - mondtam. Gyors levetkőztem és gyors lefürödtem. Aztán bementem a szobába ahol Mia már javában aludt. A zuhanyzástól felfrissültem ezért még gyors odaültem a géphez. Leírtam Nincimnek mindent ami ma történt. Leírtam neki, hogy milyenek a fiúk hiszen neki is olyan fontosak voltak mint nekem. Megkértem, hogy valamikor jöjjön el hozzánk a nyáron és akkor személyesen is ki tudjuk beszélni ezt az egészet.

Aztán akaratom ellenére felmentem az AFC honlapjára, hogy megnézzem van-e valami friss... Vagyis ez csak a fedősztori volt magam előtt. Kíváncsi voltam milyen érzés a képükre nézni azok után, hogy beszélgettem velük...

Más volt... Határozottan más, de nagyon jó. Megint elmosolyodtam és a szívem megdobbant mikor megláttam a friss bejegyzést.

"Találkoztunk az IM - nyertesével!"

Nagyon jól éreztük magunkat a lánnyal. Az egész napot a vidámparkban töltöttük és rengeteget nevettünk. Kedves volt és humoros akivel minden percet élvezni lehet!
Itt van pár kép, hogy milyen őrültségeket is csináltunk!

És akkor tele volt képpel... Észre sem vettem, hogy mikor csinálták a képeket de kuncognom kellett rajtuk. Gyors lementettem és a kedvencet kiraktam háttérképnek... Persze, hogy Tomi és én voltunk rajta...

Végül olyan álmos lettem, hogy kikapcsoltam a gépet és befeküdtem a pihe-puha ágyikómba. Azonnal elnyomott az álom... Az álom ami édesebb volt az eddigi összesnél...

Reggel... Na jó inkább délben... Arra keltem, hogy csörög a telefonom. Kicsit kómásan nyúltam utána és meg sem néztem ki az csak megnyomtam az első gombot ami az ujjam ügyébe akadt.

- Háló... - szóltam álmosan.

- Lisa? - kérdezte a hang amit egész álmomban  hallottam.

- Tomi? - élénkültem fel és felültem az ágyamban. A szívem megdobbant. Most komolyan Molnár Tamás hívott fel telefonom?????

- Igen... -hallottam, hogy kuncog. - Remélem nem keltettelek fel...

- Áh... dehogy... - mondtam fülig érő szájjal.

- Biztos?

- Nem... - kuncogtam magamon. - Igazából még vagy egy órát tuti aludtam volna... - nevettem.

- Ne haragudj... - mondta de hallottam, hogy mosolyog.

- Ugyan... Semmi baj... Úgy sem jó ha az ágyban fekszem egész nap... - mondtam és rájöttem, hogy ma amúgy sem nagyon fogok ráérni hiszen este megyek Szigetre...

- Pedig az milyen jó... - mondta merengve.

- Az bizony... - helyeseltem. - És te mit csináltál egész nap?

- Hát... Aludtam... - nevetett. - Aztán mikor felkeltem gondoltam felhívlak... - mondta én meg újra a szívinfarktus határán voltam... Még ha tudtam is, hogy csak azért hív mert megígérte.

- Ez kedves... - mondtam meghatódva.

- Igazából... - kezdte és azt hittem, hogy egy pillanatra zavarban van. - Azt akartam kérdezni, hogy ráérsz ma este?

- Hogy mi? - kérdeztem az első döbbenetre. Éreztem, hogy a pulzusom sokkal gyorsabb mint aminek szabadna lennéje és, hogy elpirulok.

- Ráérsz este? Találkozhatnánk... - mondta alig hallhatóan.

- Tudod... - kezdtem szomorúan. - Az az igazság, hogy este nem jó... Koncertre megyek... - mondtam és tuti hallotta a hangomon a csalódottságot.

- Sziget? - kérdezte és sokkal vidámabb volt mint én.

- Aha... 30 seconds to mars lesz és... - és abban a pillanatban leesett hogy hova akar kilyukadni...

- És  miből gondoltad, hogy egy olyan rajongó mint én nem oda akar elhívni? - hallottam, hogy mosolyog.

- Bocs... reggel nagyon lassú az agyam... - mosolyogtam, a szívem tombolt.... Boldogabb voltam mint valaha... Pedig ez az egész nem jelentett semmit... Csak egy baráti találka...

- Semmi baj... Szóval akkor ezek szerint egy helyre megyünk...

- Úgy tűnik... - kuncogtam.

- Akkor mehetnénk esetleg együtt is... - ajánlotta.

- Én nagyon örülnék neki... - mondtam és teljesen meg voltam hatódva.

- Hát még én mennyire... - mondta. Annyira akartam látni az arcát, vagy tudni, hogy ilyenkor mire gondol... - Az neked jó ha mondjuk hétre érted megyek?

- Tökéletes! - mondtam és fülig ért a szám.

- Remek... Akkor majd találkozunk! - még mindig úgy hallottam mintha mosolyogna.

- Igen. Szia! - mondtam.

- Szia! - mondta és letettük a telefont.

- Istenem... - dőltem el az ágyon fülig érő szájjal és könnyes szemekkel.

- Mi az? - jött be Mia aki már biztos fent volt.

- Az előbb Tomi hívott... - mondtam mire felvidult.

- És?

- És el akart hívni valahova este de mondtam, hogy nem érek rá és akkor kiderült, hogy ugyanarra a koncertre megyünk... Szóval hétre jön értem... - mondtam és még mindig mosolyogva a plafont bámultam.

- Jesszus... Ez ... ez olyan

- Hihetetlen... - fejeztem be és ránéztem.

- Igen az! - mondta és leült mellém az ágyra.

- Istenem... - ismételtem meg.

- Randi? - kérdezte Mia.

- Nem... Csak egy baráti találkozó... ennyi... - mondtam de én ettől is baromi boldog voltam.

*****************************************************************

Örülök, hogy egyre többen komiztok, remélem így is marad. Tudjátok milyen sokat jelent nekem!!!!

KÖSZÖNÖM

cicus, Krisztiikee, Roxy97, ClaudyaDeath, Ninci, yvettt, DaDa, Tubica

4. Rész : Legközelebb

- Ez igazán nem volt Fair... - duzzogtam mikor abbahagytuk a dodzsemezést.

- Mert? - kérdezte Tomi miközben szélesen mosolygott.

- Mert, arról volt szó, hogy egyesével... Nem pedig, hogy mind a négyen egyszerre bekerítetek!  - mondtam.

- Hát... Így viccesebb volt... - vont vállat Peti.

- Nektek lehet! - mondtam.

- Jól van... Mivel engesztelhetünk ki? - kérdezte Tomi mosolyogva.

- Háááát nem is tudom... - mondtam, pedig pontosan tudtam mit akarok. Tartani velük a kapcsolatot... Többször találkozni...

- Na! Bármit! - mondta Miki és mindannyian boci szemekkel néztek amin elmosolyodtam.

- Esetleg... - kezdtem és lehajtottam a fejem mert éreztem, hogy elpirulok. - De csak ha nem nagy kérés!

- Hallgatunk! - mondta Feka.

- Lehetne, hogy tartsuk a kapcsolatot? - kérdeztem és éreztem, hogy lángol az egész fejem.

- Ezt kérned sem kell! - kapott fel az ölébe Tomi és megpörgetett. - Nem is engednénk el, hogy nem kapunk valami elérhetőséget!

- Tényleg? - kérdeztem fülig érő szájjal mikor letett.

- Hát persze! - mosolygott Peti. - Sokszor találkozunk rajongókkal! És velük is tartjuk a kapcsolatot! De  veled nagyon jól érezzük magunkat!

- Hú... Hát ezt remélni sem mertem! - mondtam és teljesen meghatódtam. Nem akartam, hogy lássák de Tomi észrevette.

- Jaj te! - mondta és a következő pillanatban már a karjaiban voltam. Átölelt ami nagyon jól esett. Én is átöleltem és beszívtam az illatát amire egész életemben kíváncsi voltam.

- Köszönöm! - mormoltam a mellkasába.

- Ugyan! Hiszen bírunk téged! - mosolygott majd el mikor eltolt magától. Én is mosolyogtam majd elhúzódtam Tomitól mert zavarba hozott, hogy a keze még mindig a derekamon volt.

- Szóval mit csinálunk még? - kérdeztem izgatottan és egyet ugrottam.

- Ő, mit szólnátok egy kis sétához? - kérdezte Miki.

- Remek! - értettem egyet. A többiek is elmosolyodtak és kimentünk a vidámparkból. Már kezdett lemenni a nap de már nem féltem attól, hogy életem legszebb napja véget ér. Tomiék azt mondták tartjuk a kapcsolatot... Ennek nagyon örültem!

- Szóval... Van telefonszámod? - kérdezte Tomi mikor Pest egyik szép parkjában sétáltunk.

- Van... - mosolyogtam.

- És el is mondod? - mosolyodott el.

- Persze! - mondtam, elvettem a telefonját és beleírtam.

- Köszönöm! - mondta és lefényképezett.

- Hé! - kaptam ki a telefont a kezéből és azonnal kitöröltem a képet.

- Most mi van? - nézett rám döbbenten.

- Ne fényképezz le! - mondtam komolyan.

- Lisa! Mosolyogj! - mondta Feka és mikor odanéztem lefényképezett.

- Hé! Mondtam, hogy ne!!! - ellenkeztem de nem tudtam elvenni a telefonját. Átküldte a többieknek a képet amiért nagyon haragudtam.

- Most miért? Neked biztos van rólunk egy csomó képed... - mondta Peti.

- Az más... - mondtam.

- Már miért lenne más? - kérdezte Balázs.

- Mert... csak... simán más! - mondtam és ők nevetni kezdtek. Leültünk egy padhoz meg asztalhoz ami a parkban volt és ott kezdtünk dumálni.

- Mikorra kell hazaérned? - kérdezte Tomi.

- Hát... a bátyám nem mondta...

- És a szüleid? - kérdezte Feka.

- Már rég nem élnek... - mondtam egyszerűen.

- Részvétem! - mondták egyszerre.

- Köszi! De már rég történt, nem nagyon emlékszem... - mondtam hálásan.

- Elmondod? - kérdezte Miki óvatosan.

- Négy évesek voltunk Miával, a bátyám pedig hét... Szóval neki nehezebb volt feldolgoznia... Igazából vidéken voltak tárgyalni és egy kamion átment az ő sávjukba... - mondtam és nagyot nyeltem. Régen kellett elmesélnem. - Szóval a nagynénink nevelt... De gyűlöltük szóval a bátyám lett a hivatalos gyámunk amint nagykorú lett és befejezte az iskolát...

- Hú, sok mindenen mentetek keresztül... - fogta meg a kezem Tomi.

- Igen... - mondtam zavartan, mert a keze még mindig ott pihent az enyémen. Egy ideig ott is volt és a végén már annyira zavarban voltam, hogy én húztam el a kezem. Eldugtam a pad alá és dörzsölgetni kezdtem mert nagyon jól esett, hogy megfogta.

Az este többi részében hülyéskedtünk, még egy játszóra is elmentünk ahol kiéltük az ovis hajlamainkat... Aztán lassan már nagyon késő lett és nekem haza kellett mennem. A fiúk nagylelkűek voltak és hazakísértek. Mindannyian két puszit adtak az ajtóban ami agyon jól esett. Ezt soha nem gondoltam volna... Én és az AFC mint barátok... Wow...

- Köszönöm ezt az egész napot... - mondtam.

- Mi köszönjük! - mondta Feka.

- Nem tettem semmit... - mondtam értetlenül.

- Az lehet! De nem is voltál hisztis rajongó, vagy valami sápítozó kiscsaj... - nevetett Peti.

- Majd legközelebb! - fenyegettem őket amin csak mosolyogtak. Olyan jó volt belegondolni, hogy lesz legközelebb.

- Inkább ne! - ellenkezett Tomi. - De majd hívlak! - mondta a szemembe nézve.

- Rendben... - egyeztem bele. - Akkor sziasztok... - mondtam.

- Szia! - vízhangzott. Majd kinyitottam az ajtót és bementem.

*** *** *** *** ***

- Rendes csajszi... - mondta Miki a többieknek.

- Igen, tényleg az... - helyeselt Feka.

- Aranyos, vicces és intelligens... - mosolygott Tomi ahogy visszagondolt a lányra.

- Örülök, hogy vele találkoztunk... Ha nincs ez a játék sose látjuk... - mondta Peti.

- Igen... És akkor nagyon sok mindenről maradunk le... - mosolygott még mindig Tomi.

******************************************************************

Sziasztok!

Nos remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket! Remélem megint írtok komit!!! Jó sokan...

KÖSZÖNÖM az előzőeket!

vicuska_th, yvettt, DaDa, cicus

3. Rész : Találkozó

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Hát igen... úgy mint a mosott szar... Eléggé álmos voltam és alig bírtam felemelni a karom, hogy a telefonom után nyúljak... De végül sikerül...

Kikecmeregtem az ágyból aztán átbotorkáltam a fürdőbe és jó nagy adag hideg vizet locsoltam az arcomra, hogy egy kicsit magamhoz térjek.

- Na jó reggelt... - jött be Ádám aki tök élénk volt.

- Ühüm... - nyögtem köszönésnek majd egy hatalmasat ásítottam és visszaindultam a szobámba. Az ágy nagyon csábítóan festett, hogy még egy kicsit elterüljek rajta, de végül inkább a szekrényemhez léptem. Igazából még nem nagyon fogtam fel, hogy mi a francért kellett felkelnem, de azt tudtam, hogy nagyon fontos.

Aztán mikor megláttam az új ruhát, az asztalomon heverő papírt akkor összeállt a kép és minden álmosság elment a testemből. Megint elsikítottam magam és Mia békésen alvó testére vetettem magam.

- Mi a...- nyöszörgött.

- Ma találkozom az AFC- vel! - mondtam és mint egy ovis ugrálni kezdtem az ágyában.

- Aham... most takarodj... - lökött meg morcosan és a fejére húzta a takarót. Én csak mosolyogtam és újra a ruhám felé mentem. Kivettem a szekrényből és azonnal belebújtam. Átmentem a fürdőbe, ahol megmostam a fogam ( a kelleténél talán kicsit tovább ) aztán sminkelni kezdtem. Mikor megvolt megigazítottam a hajam, majd visszamentem a szobámba. Belepakoltam a telefonom, kulcsom, bérletem, pénztárcám és a levelet egy táskába és lementem a földszintre. Ott gyorsan ettem egy kis rántottát és már el is köszöntem Ádámtól.

A szívem egész úton a torkomban dobogott és izzadt a tenyerem. Úgy éreztem, hogy felesleges volt ennem mert azonnal ki fog jönni az izgalomtól. Remegett kezem - lábam, és tudtam, hogy képtelen vagyok a beszédre... Az izgalomtól nem tudtam volna szóra nyitni a számat.

Csak nagyokat nyeltem hátha a gombóc lecsúszik a torkomból, de csak ott ragadt... Zavart... Zavart hiszen így nagy eséllyel égetem majd le magam a kedvenc bandám előtt...

És akkor megállt a busz ott ahol nekem le kellett szállnom. Így is tettem de éreztem, hogy a talaj nagyon instabil a lábaim alatt.
Igyekeztem úgy menni mint aki normális, de nem hiszem, hogy összejött...

Aztán megláttam a kávézót... Istenem... A gyomorgörcsöm még rosszabb lett és éreztem, hogy menten ki fogom dobni a taccsot. Előkotortam a telefonom és remegő kézzel néztem meg az időt.

- Öt perc múlva kilenc... - mondtam alig halhatóan. Még egyszer végignéztem magamon, majd nagyot sóhajtottam és elindultam. Bementem a kávézóba... Viszonylag kevesen voltak és őket meg nem volt nehéz kiszúrni.

A szívem vadul dörömbölt és úgy éreztem menten sírva fakadok az örömtől, mikor megláttam őket teljes élőnagyságban.

Megint mély levegőt vettem majd határozott ( legalábbis remélem ők annak látták ) léptekkel elindultam az asztaluk felé.

- Biztos tök jó fej lesz... - hallottam meg Miki hangját mielőtt észrevettek volna.

- Sziasztok... - mondtam kicsit bátortalanul. A négy szempár azonnal rám szegeződött. Én rögtön egyet kerestem. Mikor megtaláltam és láttam, hogy mosolyog, fura melegség öntött el.

- Szia! - mondták egyszerre és felálltak.

- Te vagy Lisa, igaz? - kérdezte Tomi és végignézett.

- Teljes életnagyságban... - mondtam. Próbáltam vicces és jókedvű lenni mint szoktam, de zavarban voltam... Nagyon zavarban. Mégis csak velük beszélgettem. A fiúk hivatalosan is bemutatkoztak majd mondták, hogy üljek le. Leültem, ami persze jól jött a remegő lábaimnak.

- Szóval? Miért akartál találkozni velünk? - kérdezte Peti. Éreztem, hogy elpirulok.

- Hát... Ti vagytok a kedvenc bandám és... Igazából ez volt az egyik álmom... És az álmokért meg ugye tenni kell... - mondtam de nem mertem rájuk nézni.

- Pontosan... - helyeselt Tomi. Felnéztem rá, mire rám mosolygott. Megint zavarba jöttem és lesütöttem a szemem.

- Szóval... - kezdte Feka.

- Hagyd, hogy kicsit lenyugodjon... - nevetett Miki.

- Miről van szó? - kérdeztem azonnal. Mindenki rám nézett és elmosolyodott.

- Kifaggatunk... Emlékszel... - mosolygott Feka. Próbált ijesztő lenni, de szerintem inkább csak aranyos volt.

- Igen... - mondtam és elmosolyodtam. - De ti sem fogjátok megúszni... Bár nem is tudom mire lennék a legkíváncsibb... - játszottam el a gondolkozót amin elnevették magukat.

- Szóval... Lisa... Hány IM - et is vettél? - dőlt előre Peti. Mintha csak ráérzett volna a legkínosabb részre.

- Öhm... - ennyit az előző magabiztosságról. - sokat? - annyira zavarba jöttem, hogy kérdésnek hangzott.

- Meg sem mered mondani? - nézett rám kíváncsian Tomi.

- Merni merem... Csak... csak az arcomat nem vállalom utána... - mondtam amin megint nevettek. - Kb. száz darabot...

- Kedvenc együttes? - kérdezte Feka. Örültem, hogy nem reagáltak semmit az előzőre mert akkor tuti felgyulladt volna a fejem.

- Ti... - mosolyogtam.

- Cseles... - mondta Tomi.

- Akkor... Taking back Sunday, FOB, Tokio Hotel... öhm...Avril, Adam Lambert... Akkor ki is még? - gondolkodtam. - Hát igazából nagyon sok van és soha nem tudom felsorolni az összeset.

- Kedvenc kaja? - nézett rám Tomi. Szinte láttam a szemében ahogy a hatalmas sajtosrolók kimásznak. Elmosolyodtam. Annyira édes volt.

- Bármi ami sajtos, vagy tejfölös...

- Sajtos roló?

- Igen, az is... - mosolyogtam rá.

- Helyes... - mosolygott vissza. Egyenesen a szemeimbe nézett amitől úgy éreztem, hogy ennél szebb pillanat nem is lesz az életemben.

- Ha nem így lenne a nap többi részében nem állna veled szóba... - nevetett Miki.

- Ő járna rosszabbul... - mosolyogtam.

- Áú... ez fájt... - mondta Tomi de azért nevetett. Reméltem, hogy nem néznek totál idiótának a viselkedésem miatt. Pedig néha úgy éreztem magam...

- Na és hova szeretne menni a kedves nyertes? - kérdezte Peti.

- Nekem mindegy... - mondtam.

- Vidámpark? - kérdezte Tomi és szinte felcsillant a szeme a szó hallatán.

- Á, jobbat ki se találhattál volna! - mondtam és éreztem, hogy fülig ér a szám.

- Te is egy nagy gyerek vagy? - kérdezte Balázs.

- Ú, de még  mekkora... - mosolyogtam miközben felálltunk.

- És suliba jársz még? - kérdezte Tomi.

- Aha, jövőre fogok végezni... - mondtam. - Mikor lesz új klip? - néztem rájuk esdekelve amin elmosolyodtak.

- Legyen meglepi... - nyugtázta Balázs.

- Ne már... - mondtam. Éreztem, hogy sokkal jobban feloldódtam. A gyomrom és lábaim remegése sem volt már olyan erős és ennek örültem.

- Pedig de... - nevetett Tomi.

- Hát jó... - vontam vállat. - De akkor mindegyikőtök ki áll velem dodzsemezni! - tettem fel a mutatóujjam a vidámpark pénztáránál.

- Mindenképpen! - mondta Tomi. Gyors elővettem a pénztárcám és megvettem a jegyem a fiúkkal együtt. Rengeteg mindenre felültünk és mindegyik fiúval tudtam kettesben beszélgetni egy keveset. Annyira kedvesek voltak. Megértőek, viccesek és tényleg olyanok voltak mint a nagy gyerekek.

- Mi a kedvenc színed? - kérdezte Tomi mikor éppen az óriáskerék felé vettük az irányt.

- Minden ami neon... És ha van mellette fekete...

- Hát azok tényleg jól néznek ki! - értett egyet. A többiek elmentek fagyit venni és itt kellett megvárnunk őket.

- Aha... - helyeseltem. Jelen pillanatban nem lettem volna többre képes. AFC Tomival beszélgettem kettesben ráadásul folyton a szemembe nézett. Ez több volt puszta valóra vált álomnál... Ez... ez... felül múlta a legmerészebb elképzeléseimet is.

- Min agyalsz? - kérdezte mosolyogva.

- Áh, nem fontos... - legyintettem és lehajtottam a fejem mert elpirultam.

- Biztos az ha így belemerültél...

- Bocs, hogy elkalandoztam... - próbáltam terelni.

- Semmi baj... ha elmondod... - mosolyodott el amin én is elmosolyodtam.

- Hihetetlen ez az egész... Hogy ti tényleg itt vagytok és veletek vagyok a vidámparkban... - mondtam kicsit másképp... De így kevésbé volt ciki és nem tudja meg mennyire oda meg vissza vagyok érte.

- Pedig igaz! És tudod... Nagyon örülünk, mert kedves vagy és vicces... Olyan vagy akivel jól el tudunk szórakozni. Bevallom kicsit féltem, hogy egy olyan lány jön aki csöndes meg sem mukkan meg ilyenek... Na azzal nem igazán lehetett volna mit kezdeni.

- De meg lehet érteni... - mondtam azonnal. - Nem minden nap esik meg az emberrel, hogy veled beszélgessen... És...  valakit leblokkol...

- Téged nem...

- Dehogynem! - mondtam és megint elpirultam. - Csak jól leplezem... - mosolyogtam rá. Annyira édes volt mikor visszamosolygott. Jaj... ezt a napot soha nem fogom elfelejteni...

- Hát tényleg nagyon jól...

- Eszembe jutott még egy kérdés! - jött oda Feka a többiekkel az oldalán.

- Na halljam... - sóhajtottam amin Tomi halkan kuncogott.

- Van tesód?

- Van... de még milyenek... - mosolyodtam el. - Van egy ikertestvérem Mia, és egy húsz éves bátyám, Ádám.

- Ikertesó? - csodálkoztak rám.

- Aha... De igazából nem sokban hasonlítunk... Mármint belsőre...

- Külsőre?

- Nem... - kezdtem. - Ő most úgy néz ki ahogy én eredetiben...

- Eredeti? - nézett rám Miki.

- Szőkés barna haj és kék szem... EZ a fekete csak festék... - mosolyogtam.

- Áh, biztos jól néztek ki egymás mellett... -mondta Feka.

- Ja... bár én utáltam mikor  a suliban összekevertek minket...  - forgattam a szemem, ami megint nevetést váltott ki belőlük.

- Az szar lehetett... - értett egyet Tomi.

- Hát ja... - helyeseltem. - Na de mennyünk a dodzsemhez... Le akarlak verni titeket! - dörzsöltem össze a tenyerem amin csak mosolyogtak miközben elindultunk.

******************************************************************

Hali!

Nagyon szépen köszönöm az összes komit!

Remélem, hogy tetszeni fog a rész....

cicus, Ninci, DaDa

2. Rész: Válasz

Ezt a részt Nincinek külön ajánlom! Szeretném megköszönni, hogy mindig ilyen kedves vagy velem és, hogy megértesz! Tényleg te vagy az egyetlen akinek mindent elmondtam!!!!

******************************************************************

Már három nap telt el azóta, hogy megtaláltuk a kupont és Miával feladtuk a postán a ki levelemmel együtt. Minden reggel gyomorgörccsel keltem és minden este azzal feküdtem le. Féltem, hogy nem fognak visszaírni... A józan agyam tudta, hogy ez iszonyatosan nagy hülyeség de mégis rettegtem, hogy valamiért nem akarnak velem találkozni. Hogy valami közbejön és nem válhat valóra a legédesebb álmom... Hogy nem találkozhatok velük... Tomival...

- Lisa! Kérlek nyugodj meg! - fogta le a konyhaasztalon doboló ujjaimat a bátyám az ebédnél.

- Bocs... - mondtam és elkaptam a villám, hogy enni kezdjek... De ahogy a kezembe vettem az evőeszközt a torkomban lévő gombóc erős tiltakozásba kezdett, hogy ott bizony egy falat kaja sem fog lemenni.

- Három nap... Ma vagy holnap tuti megjön a levél! - biztatott Mia is.

- Csak tartanám már a kezemben... - mondtam és a hangomból ki lehetett hallani a kétségbeesést.

- Hamarosan meglesz... - mosolygott a bátyám. - Viszont ha nem eszel akkor elrejtem azt a nyavalyás levelet... - fenyegetett. Én pánikszerűen kezdtem leküzdeni a tésztát még ha nem is bírtam enni az igalomtól.

- Finom volt... - mondtam mikor befaltam az egészet.

- Érezted egyáltalán az ízét? - kérdezte felvont szemöldökkel Mia.

- Nem... - sóhajtottam és a tenyerembe temettem az arcom. Ez a hülye várakozás teljesen kiborított. Ez nem volt nekem való...

- Nyugi... Hamarosan itt a postás és hozza a levelet!- nyugtatott a bátyám miközben elpakolta a kaját és a tányérokat. Felálltam, hogy segítsek de a kezem annyira remegett, hogy egy pohár kiesett a kezemből.

- Azt hiszem húgi inkább menj fel! - mondta a bátyám mosolyogva.

- Oké... - sóhajtottam. - és bocs...- mondtam és felmentem az emeletre a szobámba. Bekapcsoltam a gépet és igyekeztem elterelni a figyelmemet erről az egészről... De valahogy mindig azon kaptam magam, hogy AFC -t hallgatok, és vagy az ő honlapjukat kuksolom vagy pedig a róluk szóló blogokat olvasom.

Nagyot sóhajtottam aztán rájöttem, hogy az egyetlen barátnőmnek ( az ikremen kívül ) még nem is meséltem el a jó hírt.

Szóval felmentem az E - mailomre és azonnal írni kezdtem Nincimnek. Vele is a blogon keresztül ismerkedtem meg és neki aztán tényleg mindent elmondhattam a dilis vágyaimról... Ő volt az egyetlen aki megértett.

Szóval leírtam neki mindent. Leírtam, hogy rohadtul izgulok, hogy mi lesz és milyen lesz Tomi szemébe nézni? Vagy, hogy esetleg lehetünk - e barátok a bandával. Vagy hogy utálni fognak-e , mert annyira idióta vagyok?

Éppen, hogy végeztem a levéllel csöngettek. A szívem vadul kalimpálni kezdett, a pulzusom felgyorsult, a torkomban hatalmas gombóc nőtt és izzadni kezdett a tenyerem.

- Lisa! - hallottam meg a kiabálást lentről. Fejvesztve rohantam lefelé és nem is gondolkodtam csak kitéptem a borítékot Ádám kezéből és feltéptem. Eldobtam a borítékot és remegő kézzel hajtogattam szét a papírlapot. Bevonultam a nappaliba, nem is törődve azzal, hogy a tesóim kíváncsian követnek. Leültem egy kanapéra és könnyes szemmel kezdtem olvasni. Annyira boldog voltam, annyira örültem, hogy könnyezni kezdtem...

Kedves Lisa!

Már nagyon vártuk, hogy valaki jelentkezzen, már kezdtük azt hinni, hogy senki sem fogja megtalálni a kupont. Örültünk, hogy egy olyan találta meg a kupont aki szeret minket XD Képzeld el egy olyan találja meg aki utál minket...
Na mindegy ez most nem lényeg! Gondolom érdekel a helyszín meg az időpont :) Nos arra gondoltunk, hogy most szombaton, reggel 9 körül találkozhatnánk... nos mondjuk az MC Caffé-ban.
O, igen... És Feka itt súg a fülembe, hogy el ne felejtsem megmondani : Mindenképpen kifaggatunk, szóval készülj! :)

Puszil : Tomi, Miki, Peti, Feka

- Istenem...- szorítottam a szívemhez a levelet.

- Mondd már! - jött mellőlem a válasz. Annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy ijesztően hangosnak hatott Mia hangja ezért összerezzentem.

- Szombat, kilenc, MC Caffé... - mondtam gépiesen aztán az arcomon olyan vigyor terült el amit most mát semmi sem töröl le onnan az életben.

- Szombat? Az holnap van! - mondta a bátyám nekem meg kihagyott egyet a szívem majd százszor olyan gyorsan kezdett verni.

- Uram isten... Tényleg! - mondtam és elsikítottam magam és a tesóim nyakába borultam. Felrohantam a szobámba és bekapcsoltam valami olyan zenét ami illett a hangulatomhoz. Ugrálni és táncolni kezdtem miközben hangosan énekeltem.

- Vigyázz AFC jövök! - mondtam majd egy laza mozdulattal az ágyra vetettem magam. Mosolyogtam és mosolyogtam és semmi másra nem voltam használható... Milliószor elolvastam a levelet és arra gondoltam, hogy holnap ilyenkor már többször is belenéztem azokba a csodálatos szemekbe... Hogy egy teljes napot Feka aranyosságával tölthettem... Hogy Peti kedvességét élvezhettem és, hogy Miki néha elejtett poénjain nevethettem...

De ha más előtt le is tagadtam, magam előtt nem tehettem meg, hogy a legjobban azt vártam, hogy Tomival beszélgethessek. Hogy végre tudni fogja, hogy létezem... Végre lesz esélyem arra, hogy megismerjük egymást.

- Kitomboltad magad? - jöttek be nevetve Ádámék.

- Aha... . ültem fel mosolyogva.

- Kicsit ijesztő voltál... - ült le mellém nevetve Mia.

- Te, hogy reagálnál ha a te Justinod írna levelet és kiderülne, hogy másnap egy egész napot vele leszel? - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

- Ugyanígy... - mondta Ádám. - Nos azt hiszem én vagyok még itt az egyetlen értelmes ember... - mondta és önelégült vigyor ült ki az arcára. Miával tök egyszerre vágtuk vállba mire lezuhant az ágyról...

- Hé... - nyavalygott.

- Vigyázz az ikrekkel... - nevetett Mia.

- Na jó én húztam... - nevetett majd kimenekült a szobánkból. Ez után még megnéztem, hogy Nincim visszaírt -e. És igen... nagyon örült és megesketett, hogy mindenről be kell számolnom... De hát ez csak természetes!

Aztán pakolásztam, neteztem, hülyültem Miával, végül lementünk vacsizni. Mikor már annyira izgultam ( megint ) , hogy semmire nem voltam használható, elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni...

Persze az elalvással akadt némi gond. Folyton a levél és a másnap járt a fejemben és sehogy sem tudtam rákényszeríteni magam arra, hogy aludjak, mert úgy fogok kinézni mint a mosott szar...

******************************************************************

Sziasztok!

Na lehet esténként lesz időm írni! (nem biztos ) Remélem elnyerte a tetszéseteket!!

Köszönöm az összes KOMIT!!!!!

Ninci,  cicus, DaDa, Eyeliner, okoscsaj, JonasBSpFanGirl

1. Rész: Szerencse?

- Na? Találtál? - jött be Ádám a Miával való közös szobánkba.

- Még nem... - sóhajtottam szomorúan. Az ágyak tele voltak fóliával és a vadi új IM- ek rengetegével. Sajnos még egyikben sem volt az a bizonyos kupon aminek a segítségével teljesíthettem a vágyam.

- Akkor hoztam még egyet... - huppant le a szemét közé a bátyám és az ölembe dobta a kb századik újságot.

- Ne költsd erre a BMX- re félre tett pénzt! - mondtam komolyan és félre tettem az újságot. Azt akartam utoljára kibontani. Még volt vissza kb ötven újság.

- Ötszáz forint nem a tető... - mosolygott. - Amúgy meg a kishúgomért mindent... - borzolta össze a hajam.

- Még jó, hogy már előre megvetted a jegyed a szigetre! - nevetett Mia és kinyitott egy újabb IM-et. A szívem vadul kalimpált és azonnal elszontyolódtam mikor abban sem találtunk semmit.

- Igen... Tényleg jó... - sóhajtottam.

- Ugyan Lisa! Ez nem az utolsó volt! - biztatott Mia.

- Igen, tudom... de egyre csökken a remény... - mondtam de azért a következő újságért nyúltam. Lassan, óvatosan húztam le az átlátszó fóliát majd egy darabig figyeltem Tomiék arcát a címlapon, a Comet gömbbel a kezükben.

- Hát lássuk... - mondtam és kinyitottam. Nem nyert... Ez is üres volt mint az összes többi. Odébb dobtam és robot szerűen nyúltam a következő után. A tesóim is így tettek és sorra nyitogattuk az újságokat egészen addig amíg már csak három volt. Én a bátyámtól kapott után nyúltam. Igazából abba vetettem minden reményemet.

Extra lassúsággal bontottam ki és a szívem a torkomban dobogott... De nem jött össze... Egyszerűen nem tudtam elhinni... Úgy éreztem valaki összeesküdött ellenem, és nem engedi, hogy valóra váltsam az álmom.

- Azt hiszem készítheted a borítékot! - mondta halál nyugodtan a bátyám. Értetlenül néztem rá, hogy ez mégis mi a francot jelent, de a szemem megakadt azon ami a kezében tartott.

Akkor volt mint egy koncert jegy... Fekete, rajta az AFC új lemezének a borítójával és a banda képével. A hátoldalán egy szöveg volt... Először csak azt hittem álom... Hogy ez nem igaz és annyira bediliztem a sok újságtól, hogy hallucinálok.

De mikor Mia a fülembe visított és rám ugrott - úgy, hogy a bátyámmal a földön landoltunk - akkor rájöttem, hogy minden igaz. Engem is elkapott az öröm. Kikaptam a bátyám kezéből a papírt és ugrálni kezdtem vele a szobába.

- Wááá. Istenem!!! Nem... nem hiszem el! - pattogtam és szinte sírva fakadtam az örömtől. A tesóim megöleltek, majd a bátyám átmenekült a szobájába, én meg csak pattogtam és pattogtam és egyre csak azt hajtogattam, hogy : " Találkozni fogok az AFC-vel! "

Miután sikerült kitombolnom magam a tesómmal azonnal az asztalomhoz vetődtem egy lapért, tollért és borítékért. Azonnal írni akartam de ott, hogy "kedves Anti Fitness Club! " elakadtam. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit kéne írnom. Az oké, hogy " Sziasztok én kaptam meg a kupont a nevem xy és hdg éves vagyok..." De utána? Mégis mi az amit egy ilyen banda fontosnak tart? Mi az amit tudni akarnának? Lehet, hogy semmit? de most komolyan, lehet nem is érdekli őket... Úgy is egy teljesen napot el fogok velük tölteni.

Istenem... Egy teljes nap az életemmel... Egy teljes nap azokkal a fiúkkal akikért mindent megtennék... Egy teljes napig egy légtérben szívhatom a levegőt velük...

- Mi az? Nem írsz? - kérdezte Mia csodálkozva.

- Nem tudom mit írjak! - sóhajtottam és hátra dőltem a székben.

- Jaj ne legyél már ilyen! Írd meg szépen, hogy ... hogy...

- Na ugye! Nem is olyan egyszerű! Szerintem te se tudnál mit írni Justin Biebernek... - mondtam és elfojtottam egy fintort.

- De tudnék! Leírnám, hogy mennyire fontos nekem! - jelentette ki de egyikünk sem hitte el, hogy valóban megtenné...

- Mindegy... Én nem írom... Majd... majd írom ami jön... vagy nem tom... - mondtam és írni kezdtem.

Kedves Anti fitness club!

Orosházi Isabella vagyok és én nyertem meg a találkozást veletek. Nagyon- nagyon boldog vagyok és remélem hamar találkozhatunk!
Fogalmam sincs, hogy mit kellene írnom nektek... XD Szóval bocsi... De majd az alatt az egy nap alatt megkérdezitek ha valamira kíváncsiak vagytok!

Akkor majd találkozunk! Pusz : Lisa

Amint leírtam, betettem a borítékba a kuponnal együtt, majd leragasztottam. Felmentem a netre megnézni a pontos címet, felírtam a borítékra majd Miával felöltöztünk, hogy feladjuk a postán.

- Ez az egész annyira hihetetlen...- sóhajtottam mikor befizettük és már kifelé tartottunk a postáról

- Igen! De olyan boldog vagyok! - mondta Mia. - A húgom egyik álma teljesül! - mondta és megölelt. Én is megöleltem és a szám fülig ért. Annyira de annyira boldog voltam.

- Alig várom, hogy visszaírjanak! - mondtam miközben felszálltunk egy buszra.

- Azért ennyi pénzt elkölteni... - csóválta a fejét Mia.

- Hát most miért... Nekem ennyit igazán megér... - mondtam komolyan.

- Azt gondoltam! És azt már tudod, hogy mit fogsz felvenni?

- Nem... - mondtam és elmosolyodtam. Ez jellemző kérdés volt Miától. - De nem hiszem, hogy sokat számítana... Valószínűleg majd egy csőfarmer egy pólóval...

- Istenem... - forgatta a szemeit a nővérem.

- Nem fogok mást felhúzni mint amit egy átlagos napon...

- De ez nem egy átlagos nap lesz! - próbált győzködni.

- Tényleg nem lesz az... de nem a ruhám fogja különlegessé tenni, hanem az, hogy egy légtérben fogunk tartózkodni...

- Jó jó, ezt értem... De azért... Egy új ruha nem árt...

- És mégis miből? Ha nem emlékeznél az összes zsebpénzem Im-re költöttem, meg a postára... ja és egy hete a Sziget belépőmre...

- Oké, oké... És ha én veszek neked egy csini ruhát?

- Ne csináld ezt Mia, kérlek! - mondtam esdekelve. - Vehetsz ruhát! Ha ott vagyok, az én stílusom és ha visszafizethetem! - soroltam a feltételeim, mert annyira ismertem már az ikertestvérem, hogy amíg nem egyezzem bele addig fog piszkálni.

- Rendben! De akkor gyere! - mondta é leszálltunk a buszról ott ahol az első áruházat meglátta. Bementünk az Arénába és bevetettük magunkat a ruhavásárlásba.

Talán négy órán keresztül járkáltunk mikor megláttam azokat a ruhákat amiket fel akartam venni. Egyszerűen beleszerettem a szoknyába és a felsőbe...

- Tominak is ott van Pc-je ahol neked? - kérdezte csodálkozva Mia mikor elmentünk egy újságos előtt ahol az IM elől volt.

- Aha, a szájában... - mosolyogtam.

- Észre sem vettem... - nevette ki saját magát.

- Azt látom! De ezeket nézd! Ez tökéletes! - mutattam a "kiszemeltjeimre".

- Aha, tényleg! Csinos és a te stílusod... - mosolygott.

- Igen, pontosan... -helyeseltem. - Megyek és felpróbálom! - mondtam, lekaptam a ruhákat és már mentünk és a próbafülke felé. Baromira izgatott voltam és alig vártam, hogy megkaphassam a levelet a fiúktól, hogy hol és mikor találkozunk. Igaz, hogy már most pillangók szálldostak a hasamban de nem foglalkoztam vele. Nem foglalkoztam az izgalommal csak azzal a tudattal, hogy Tomi, Balázs, Peti és Miki szemébe nézhetek egy teljes napig. Hozzám fogják intézni a szavaikat és velem fognak beszélgetni.

******************************************************************

Sziasztok!

Nagyon- nagyon boldog vagyok, hogy már a bevezetéshez ennyi komi érkezett! Nagyon nagyon köszönöm! Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket!!

Cinti.:), cicus, okoscsaj,  Zumie, Ninci, DaDa

Kedves Zuime!

Az a baj, hogy nem igazán szoktam MSN-ezni. Inkább írok és ezért nem szeretem ha ott zargatnak! De ha gondolod írj nekem e-mailt a diablio@citromail.hu címre. És bárki más írhat aki úgy gondolja, hogy szeretne ismerkedni :)

Kedves Ninci!

Néha én is úgy érzem, hogy valamelyik blogomat törölni kéne, mert nem olyan jók a részek, sőt egyenesen pocsékak... Majdnem az összes résszel így vagyok... Na mind1.... végül is minden blog annyira közel áll a szívemhez, hogy nem törlöm, minden karakterben szeretek valamit és a szívemet is beleadom... Remélem ezt azért érzitek akkor is mikor pocsék részt produkálok...

Bevezetés

Nevem: Orosházi Isabella... De legyen csak Lisa... Ne kérdezd, hogy az Isabellából, hogy lett de a tesóimnak sikerült kitalálni XD

Kor: 17... de néha, ha szükséges tudok 15 éves ként is viselkedni... ( ha ovisan viselkedem letagadom )

Tesók: Egy ikertestvér, Mia...  Persze imádom... Nem tudok megválni tőle...  Ja és van egy bátyám, Ádám... Őt is imádom... Helyes és oda vannak érte a lányok :) Deszkázik meg BMXezik... neki ez az élete

Kedvencek : Természetesen az AFC a kedvenc együttesem... Nem mondom, hogy az az álom, hogy jaj most Tomi szeressen belém ha találkozunk.. Nem... Nekem egy bő eszmecsere bőven elég... :) Vagy ha csak a szemükbe nézhetek, bármelyiknek... Én leszek a legboldogabb ember a világon...

Szülők... : Ami azt illeti nincsenek... Egy balesetben elhunytak és a nagynénink nevelt egészen addig amíg a bátyám nem lett nagykorú.... Sajnálom de már túl vagyok rajta és imádom, hogy a bátyám az apuci... Tök jó húzni az agyát ezzel :D

Kinézetem: Ő... Iszonyatosan kék szemem van... Termetre tök átlagos meg alakra is... Se nem kövér se nem gizda, van mellem/ fenekem... A hajam... Nos... elvileg szög egyenes a színe... Nos... eredetiben ilyan szőkés szerű volt de untam, hogy mindenkinek olyan ezért király fekete lettem... Na jó... Nem egészen mert egy két helyen, van lila melírom... Tök faszán néz ki... Most komolyan XD

A bátyámnak barna kb 5 cm-es haja van és tökre barna szemei. Ha nem lenne a bátyám ráhajtanék XD gyönyörűek a szemei... Izmos, de nem egy izomagy... bár a ruháktól nem sokszor látszik XD A nővérem meg olyan amilyen én eredetileg is voltam XD

Nos mi van még.... Áh...

Az IM-ben volt egy játék miszerint: Veszel egyet. Ha ott a kupon akkor küld el azt az AFC autogram címére egy pár sorral amit gondolsz, hogy megosztasz velük. Ők meg visszaírnak hol és mikor talizunk...

Még szép, hogy megvettem az összes IM-et ami az aktuális zsebpénzemből kifért... Kíváncsi vagyok sikerül- e találnom...